|
  Gyerekszáj [61/80]
|
|
Valamelyik nap a telefonnál találtam rá hároméves fiamra, s amint meglátott, gyorsan letette a kagylót.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle. Azt mondta, hogy Kati nagynénjét hívta fel.
- Hogy hívhattad Kati nénit? - kérdeztem. - Hiszen nem is tudod a számát.
- De igen, tudom. És fel is hívtam - felelte.
Hosszan győzködtem, hogy nem hívhatta fel, mivel nem tudja a számát, de ő csak erősködött, hogy igenis beszélt vele.
- Jól van - mondtam végül -, ha tényleg beszéltél vele, hadd halljam, mit mondott.
Erre a fiam így felelt:
- Azt mondta, hogy rossz számot hívtam.
|
|
  |
|
Gyerekszáj [62/80] |
|
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!
|
|
|
|
Gyerekszáj [63/80] |
|
Egy ismerősöm hároméves kisfiával útban hazafelé megállt a bankjegyautomatánál. A kicsi érdeklődéssel figyelte anyját, majd amikor az automata kiadta a kért összeget, nevetve és tapsolva így kiáltott:
- Nyertél! Anya, nyertél!
|
|
|
|
Gyerekszáj [64/80] |
|
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.
|
|
|
|
Gyerekszáj [65/80] |
|
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?
|
|
|
|
Gyerekszáj [66/80] |
|
Hároméves lányom egész nap rosszalkodott. Amikor végre eljött a lefekvés ideje, határozottan leszögeztem:
- Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak egy mesét. Utána lámpaoltás!
Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az ő édes kis hangján azt mondta:
- Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk, akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk.
Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki. Már kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette:
- Talán lehetnél az ő mamájuk.
|
|
|
|
Gyerekszáj [67/80] |
|
Esik az eső. Zsuzska kérdezi:
- Anya, az Isten az égben lakik?
- Igen.
- Na, akkor most jól megázik!
|
|
|
|
Gyerekszáj [68/80] |
|
Nagyobbik lányom hívja a kicsit:
- Most segítesz vagy nem?
- Igen, de előbb imádkozok.
|
|
|
|
Gyerekszáj [69/80] |
|
Kislányom már egydül jár vásárolni. Elküldtem őt rizsáért. Kétszer is mondtam, mit hozzon. A biztonság kedvéért felírtam, de azért rákérdeztem:
- Zsuzska, mit hozol a boltból?
Egy cseppet gondolkodik, majd azt mondja:
- Majd meglátod!
|
|
|
|
Gyerekszáj [70/80] |
|
Este fekszünk az ágyban, Zsuzska feje előttem.
Én: Zsuzska, nem látok (tv-t)
Zs: Nem is kell, hogy lássál!
|
|
|
|
|
|
