|
  Vallási viccek [1/176]
|
|
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
|
|
  |
|
Vallási viccek [2/176] |
|
A lóversenypályán Kohn észreveszi, hogy egy pap belopakodik az istállóba és megáldja az egyik lovat. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri.
A következő héten futam előtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dollárnyi nyereményt.
A következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20.000 dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd - miután ismét kileste a papot - minden pénzét ráteszi az akkor megáldott lóra. Azonban ez a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik és kileheli a lelkét.
Kohn felháborodva rohan a paphoz:
- Atya, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az
nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!
A pap a fejét csóválja:
- Látod, fiam, ez a baj veletek, zsidókkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől...
|
|
|
|
Vallási viccek [3/176] |
|
Mária Katalin nővér belépett a csend kolostorába. A főpap közölte vele:
- Nővér, ez a csend kolostora. Itt maradhatsz, ameddig csak akarsz, de nem beszélhetsz addig, ameddig azt nem mondom, hogy beszélj.
Mária Katalin 5 éve élt már a kolostorban, amikor a főpap így szólt:
- Mária Katalin nővér, 5 éve vagy itt. Most szólhatsz két szót.
Mária Katalin így szólt:
- Kemény ágy.
- Sajnálattal hallom - mondta a főpap. - De kerítünk neked egy jobb ágyat.
Újabb 5 év után Mária Katalint hívatta a főpap.
- Újabb két szót szólhatsz, Mária Katalin.
- Hideg étel - mondta Mária Katalin, és a föpap megnyugtatta, hogy az étel jobb lesz a jövőben.
Mária Katalin 15. évfordulója közeledett a kolostorban. Eljött a nap, és a
főpap megint az irodájába hívatta Mária Katalint.
- Két szót szólhatsz ma. - mondta a főpap.
- Most kilépek. - mondta Mária Katalin nővér.
- Ez a legjobb, amit tehetsz - mondta a főpap. - Mióta itt vagy, csak a
kibaszott nyavalygásodat hallani.
|
|
|
|
Vallási viccek [4/176] |
|
A papot megszólítja az egyik hívő:
- Atyám, Ön szerint helyes dolog valaki más nyomorúságából hasznot húzni?
- Dehogy, fiam.
- Akkor legyen szíves visszaadni azt a húszezer forintot, amit tavaly, az esküvőnk előtt adtam önnek.
|
|
|
|
Vallási viccek [5/176] |
|
- Mi van a pap sírkövére vésve?
- ???
- Vizsgázni mentem.
|
|
|
|
Vallási viccek [6/176] |
|
A lelkész fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy az apjához elkérni az autót:
- Ajánlok egy üzletet - mondja az apja. Ha levágatod a hajad, viheted a kocsit.
- De annak idején Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is - próbálkozik a fiú.
- Igen, de ők mindenhová gyalog mentek.
|
|
|
|
Vallási viccek [7/176] |
|
A fiatal jegyespár éppen az esküvőjük előtti napon szenved autóbalesetet. Mindketten meghalnak és felkerülnek Szent Péter színe elé. Ott aztán megkérdezik, hogy lehetséges lenne-e, hogy összeházasodjanak a Mennyországban?
- Jól van, várjatok itt, gondolkodjatok el azon, tényleg szeretnétek-e házastársak lenni. Nemsokára visszajövök, ha még akkor is szeretitek egymást, akkor nem bánom.
Eltelik hat hónap, majd Szent Péter megjelenik egy pappal az oldalán:
- Na, gyermekeim, hogyan döntöttetek?
- Még mindig szeretjük egymást, és szeretnénk összehzasodni - mondja a fiú. De azt azért megkérdezném, ha mégsem sikerül a házasság, elválhatunk?
- Az lehetetlen - mondja Szent Péter. Hat hónapba telt, mire találtam itt fent egy papot. Mit gondolsz, mikorra találnék egy ügyvédet?
|
|
|
|
Vallási viccek [8/176] |
|
A falusi lelkész így kezdi az istentiszteletet:
- Kedves híveim! Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy van elég pénzünk arra, hogy felújítsuk templomunkat. A rossz hír az, hogy ez a pénz egyelőre még a ti zsebetekben van.
|
|
|
|
Vallási viccek [9/176] |
|
A mennyország kapuja előtt asszonyi lelkek várakoznak bebocsátásra, pontosan százan. Egyszercsak kilép a kapun Szent Péter és azt mondja:
- Azok, akik megcsalták a férjüket, nem jöhetnek be. Távozzanak!
Kilencvenkilenc asszony megfordul és bús képpel indul a pokol felé. Egy azonban ott marad a helyén. Szent Péter hozzásiet, megnézi, aztán utána kiált az asszonyoknak:
- Hé! Vigyék magukkal ezt a süketet is!
|
|
|
|
Vallási viccek [10/176] |
|
A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:
- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?
- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott.
|
|
|
|
Vallási viccek [11/176] |
|
A pápa felkerül a mennybe, kopogtat az ajtón. Szent Péter üdvözli őt és kérdezi a nevét:
- Én vagyok a pápa - válaszolja.
- Pápa, pápa - mormogja Péter, és utána néz a Nagy Könyvben. Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok.
- De én vagyok Isten helyettese a Földön - mondja a pápa.
- Istennek van helyettese a Földön? - kérdezi Péter csodálkozva. Furcsa, ezt nekem sosem mondta.
A pápa rákvörös és folytatja:
- Én vagyok a katolikus egyház feje!
- Katolikus egyház... sosem hallottam. De várj egy kicsit, megkérdezem a főnököt.
Hátramegy és kérdezi Istent:
- Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
- Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit.
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de hátramegy az irodájába és utánanéz a papírjai között. Tíz perc múlva jön vissza és folynak a könnyei a röhögéstől.
- Ezt nem hiszem el - mondja elcsukló hangon a hasát fogva. Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit poénból 2000 éve alapítottam? Még mindig létezik.
|
|
|
|
Vallási viccek [12/176] |
|
Gyónás közben egy súlyos vétek bevallása után a pap megkérdezi:
- Amikor ezt a bűnt elkövette, nem szólalt meg a lelkiismerete?
- Megszólalt az, de én nagyothallok.
|
|
|
|
Vallási viccek [13/176] |
|
Esti imája után a kisfiú megkérdezi édesanyját, mit jelent az ima. Az anyja azt feleli, hogy az ima üzenet az Istennek.
- Értem - bólint rá a fiú. És azért küldjük el este, mert akkor olcsóbb?
|
|
|
|
Vallási viccek [14/176] |
|
Egy egyetemre járó papnak szóbeli vizsgája van. Lejár a vizsga, kijön a teremből, kollégái pedig elkezdik faggatni, hogy mi volt a vizsgán. Erre pap így felel:
- Hát, úgy beszélgettünk, mint egy pap a pappal. Mikor kérdett, én vetettem a keresztet, mikor válaszoltam, ő vetette a keresztet.
|
|
|
|
Vallási viccek [15/176] |
|
Dörömbölnek a Mennyország kapuján. Szent Péter, szendergéséből felébredve, odacsoszog a kulcsaival a kapuhoz, nagy nehezen kinyitja, de nincs ott senki. Gondolja, hogy csak rosszul hallott, visszaül a kuckójába. Megint dörömbölést hall, megint odamegy, megint senki. Talán valaki csak szórakozik vele - véli. Ám, alighogy visszafordul, újra dörömbölnek, de most az eddigieknél erősebben. Dühösen feltárja a kaput, hát ott áll egy lélek.
- Te kopogtál az előbb is?
- Igen, atyám.
- Csúnya dolog volt ugráltatni engem!
- Nem én tehetek róla, atyám, azok ott lent próbáltak háromszor újraéleszteni!
|
|
|
|
Vallási viccek [16/176] |
|
Egy nem túl példás életű férfiú megy át a vasúti átjáróban, amikor véletlenül beszorul a lába a sínek közé. Elkezdi rángatni, de semmi eredmény. Aztán zajt hall és meglátja a közeledő vonatot.
- Istenem, segíts és abbahagyom az ivást! - kiáltja.
Semmi eredmény.
- Istenem, segíts és leszokom a dohányzásról!
Ugyanaz. A vonat elkezd dudálni.
- Istenem, ha segítessz, leszokom az ivásról, a dohányzásról és a feleségemet sem csalom meg többet!
Ekkor hirtelen lazul a szorítás, kiszabadul a lába és az utolsó pillanatban elugrik a vonat elől. Leporolja magát, az ég felé néz és így szól:
- Köszönöm Istenem, de megoldottam egyedül!
|
|
|
|
Vallási viccek [17/176] |
|
Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.
- Atyám én vétkeztem.
- Mi a vétked fiam?
- A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.
A pap megfordul és ránéz a fiúra:
- Ez nem bűn fiam, csak egyszerű tévedés.
|
|
|
|
Vallási viccek [18/176] |
|
Isten és Szent Péter összejönnek golfozni. Pénzfeldobással eldöntik, hogy Isten kezd. Isten odaáll a labda mellé, majd üt. A repülő labdát bekapja egy galamb. A galambra lecsap egy sas. A sasba belecsap a villám, teteme leesik a földre. A tetemet megeszi egy róka. A róka odamegy a lyukhoz és belerakja a labdát. Erre Szent Péter:
- Na jó, akkor döntsük el, most hülyéskedünk, vagy golfozunk?!
|
|
|
|
Vallási viccek [19/176] |
|
A pap és egy nő együtt utaznak a vonaton. Közeledvén a határhoz a nő megkéri, hogy a kistáskáját a vámvizsgálat idejére tegye a reverendája alá, őt úgy sem nézi meg a vámtiszt. A pap beleegyezik. Megérkezik a vámtiszt, elvámolja a nő bőröndjében lévő vámköteles árukat, majd a paphoz fordul:
- Atyám, önnél milyen elvámolni való van?
A pap nem számított a kérdésre, hazudni meg nem szokott, zavartan mondja:
- Édes fiam, az én lelkem az Istené, a testem is az Istené, ami pedig a lábam közt van, az meg a hölgyé.
|
|
|
|
Vallási viccek [20/176] |
|
Különböző felekezetű papok beszélgetnek az adományok sorsáról:
- Én az adományokat csoportosítom értékük szerint, aztán egy az Úré, egy az enyém alapon elfelezem - mondja a katolikus.
- Én úgy godolom, az Úrnak nincs szüksége igazán földi javakra - mondja a református -, ezért nálam egy rész az Úré, kettő az enyém.
- Én sohasem mernék az Úr szándékai felől dönteni. Ezért az összes adományt feldobom a levegőbe, az Úrnak ajánlva. Aztán az Úr vegye el, amit el akar venni, ami pedig leesik, az lesz az enyém.
|
|
|
|
|
|
