|
Zsidó viccek [71/135] |
|
- Józsi bácsi, honnan van magának mindig annyi pénze?
- Ne árulja el senkinek, de zsidókat bújtatok a pincémben.
- Na de a háborúnak lassan 60 éve vége!
- Én tudom.
|
|
|
|
Zsidó viccek [72/135] |
|
Az arab-izraeli háborúban Grün hasal a lövészárokban, miközben mindenhol bombák csapódnak be körülötte és imádkozik:
- Ó Uram! Ha már egyszer az angolok adtak nekünk egy országot, ami nem az övék volt, akkor mondd, miért nem inkább Svájcot adták?
|
|
|
|
Zsidó viccek [73/135] |
|
- Hogy becézi a fiát a zsidó?
- Dávid csillagom...
|
|
|
|
Zsidó viccek [74/135] |
|
Heves harcok dúlnak a közel-keleten, izraeli és arab katonák napok óta lövik egymást. Egyszercsak az arab oldalon elhallgatnak a gépfegyverek.
- Na mi van, Ali? - kiált át Kohn.
- Lőszer kifogyni! - jön a válasz.
Erre Kohn kimászik a lövészárokból, kiterít egy ponyvát, telerakja lőszeres ládákkal, majd leül mellé és újra átkiált:
- Lehet jönni vásárolni!
|
|
|
|
Zsidó viccek [75/135] |
|
Kohnak és Grünnek egymással szemben van fűszerüzlete. Egyik nap megjelenik Kohn kirakatában a felirat: mák kapható, kilója 800 Ft. A Grün csak nézi, hogyan tolonganak a vevők, és ő kiteszi a táblát: mák kapható, kilója 700 Ft. Másnap reggelre Kohn kijavítja tábláját 600 Ft-ra, és ez így megy tovább...
Végül Kohn átrohan Grünhöz és lehordja:
- Te hülye, így tönkre fogunk menni.
Mire Grün:
- Csak te, én nem tartok mákot!
|
|
|
|
Zsidó viccek [76/135] |
|
60-as évek, Szovjetúnió. Hosszú sor áll a pékség előtt. Kijön a pék:
- Elvtársak nem jut mindenkinek kenyér, a zsidók menjenek haza!
Eltelik egy óra, pék ismét ki:
- Elvtársak, már alig van lisztünk, aki nem párttag, menjen haza!
Újabb egy óra, pék ismét ki:
- Sajnálom elvtársak, elfogyott a liszt. Nem lesz kenyér.
A tömegből egy hang:
- A rohadt életbe, már megint a zsidók jártak jól!!!
|
|
|
|
Zsidó viccek [77/135] |
|
A katolikus pap, a református tiszteletes és a rabbi győzködi egymást, hogy melyikük istenének nagyobb a hatalma.
- Tegnap állok a templomkapuban, szakad az eső, és két kicsi gyerek hazafelé tartva majd megfullad a nagy vízben. Elmondtam egy imát, és 10 méteres sávban azonnal elállt az eső.
- Ez semmi. - így a tiszteletes. - Tegnap állok a templomkapuban és látom, hogy a pokoli szélviharban a szomszédék terhes Julikája igyekszik a szülőotthonba, de a szél ellenében meg sem tud mozdulni. Elmondtam egy imát, 10 méteres sávban azonnal elállt a szél.
- Ez még mindig semmi - szól a rabbi. - Szombaton megyek haza az istentiszteletről, és látom, hogy a földön egy 100 dolláros hever. Szombat lévén nem nyúlhatok pénzhez, hát elmondtam egy imát, és 10 méteres sávban azonnal szerda lett.
|
|
|
|
Zsidó viccek [78/135] |
|
Kohn és Grün együtt szolgálnak 1967-ben az egyiptomi fronton. A katonák megjutalmazására mindenki eltávozást kaphat hétvégére, ha lead egy egyiptomi tankot. Grünnek feltűnik, hogy Kohn minden hétvégén hazamegy. Meg is kérdezi:
- Mondd Kohn, hogy van ez a te állandó hétvégi eltávozásaiddal?
- Egyszerű - válaszolja Kohn. Az egyiptomi seregben - pont itt szemben velünk - szolgál a gyerekkori palesztin barátom, Ali.
- Na és?
- Minden csütörtökön kimegyek a senki földjére és elordítom magam:
- Ali, akarsz hétvégén hazamenni?
- Igen.
- Jó, akkor cseréljünk tankot!
|
|
|
|
Zsidó viccek [79/135] |
|
A katolikus pap és a rabbi egymással szemben laknak. Már hosszú évek óta nincsenek jó viszonyba, mikor egyszer a katolikus pap elhatározza, hogy békülni fog. Fogja a slagot, és lemossa a rabbi utcán álló autóját. Mikor végzett, látja ám, hogy jön a rabbi egy vasfurésszel, és az ő kocsijának levágja a kipufogóját.
- Mit csinálsz?! - kérdezi dühösen.
- Te megkeresztelted az én autómat, én meg körülmetéltem a tiédet.
|
|
|
|
Zsidó viccek [80/135] |
|
Kohn egy texasi faluban él, és régi vágya teljesül, amikor vesz egy gyönyörű lovat 5000$-ért. Büszkén végigvezeti a lovat a főutcán, begyűjtve az irigy és elismerő pillantásokat. Hazaérve mit ad Isten, a ló harmadnapra megdöglik. Kohn búslakodik egy darabig, majd veszi a kalapját, és elmegy az ivóba.
- Emberek, a sors úgy hozta, sürgősen pénzre van szükségem, ezért kisorsolom a lovat. Egy sorsjegy ára 500$.
Meg is veszi tüstént 12 ember a sorsjegyeket, össze is jön percek alatt
6000$. Megejtik a sorsolást, és a szerencse Grünnek kedvez. Mikor mindenki elmegy, Kohn zsebrevág a pénzből 5000$-t, majd így szól Grünhöz:
- Grün, most már elmondhatom neked, hogy nincs semmiféle ló, mert a ló bizony megdöglött. Itt van a te 500$-od, és hogy lásd, én jó barátod vagyok, itt van további 500$ fájdalomdíjként.
- Ez nagyon kedves tőled - mondja Grün -, de mi lesz a többiekkel?
- Hogy-hogy mi lesz - kérdezi Kohn -, hát nyertek azok?
|
|
|
|
|
|