|
Gyerekszáj [51/80] |
|
Tomika még a hasamban volt amikor Ádám komolyan megkérdezte:
- Mondd anya, van a kisbabán zokni?
|
|
|
|
Gyerekszáj [52/80] |
|
Tomika születése előtt megkérdeztem Ádámot:
- Ádám, szerinted hogyan nevezzük el a kistesódat?
- Hát, majd megkérdezzük, hogy hogy hívják!
|
|
|
|
Gyerekszáj [53/80] |
|
Két és fél éves volt Ádám, amikor télen szép nagy hó esett. Gondoltam, nagy élmény lesz neki a mély hóban járkálni, ráadtam egy kiscsizmát és kiengedtem a kertbe. Pár perc múlva látom hogy megáll és sírdogál.
- Mi a baj, Ádám?
- Anya, nem tudok járkálni, mindenhol gödör van!
|
|
|
|
Gyerekszáj [54/80] |
|
- Anyu, igaz az, hogy porból lettünk?
- Igaz, kisfiam.
- Akkor a négerek szénporból vannak?
|
|
|
|
Gyerekszáj [55/80] |
|
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
|
|
|
|
Gyerekszáj [56/80] |
|
Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szerett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe, Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát. Meglepetten kérdeztük:
- Mikor?
Julika büszkén jelentette be:
- Majd ha a disznók repülnek.
|
|
|
|
Gyerekszáj [57/80] |
|
Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?
|
|
|
|
Gyerekszáj [58/80] |
|
Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját. Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta:
- Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.
|
|
|
|
Gyerekszáj [59/80] |
|
Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
- Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
- Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat - igyekeztem megnyugtatni.
- De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább.
- Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
- Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.
|
|
|
|
Gyerekszáj [60/80] |
|
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"
|
|
|
|
|
|