|
  Gyerekszáj [41/80]
|
|
Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből.
- Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőttök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő.
Hátulról egy vékonyka hang:
- És itt a tanárnő, ő meg halott.
|
|
  |
|
Gyerekszáj [42/80] |
|
Nálunk a vasárnapi ebéd mindig egy kicsit ünnepélyes, szóval úgy megadjuk a módját, de szerintem sok-sok más családnál is így van. Egyik vasárnap mintha ördög bújt volna a fiaimba, nevetgéltek, hülyéskedtek, szórakoztak, nem bírtak magukkal, még az asztalnál sem. Állandóan rájuk kellett szólni, míg bennem folymatosan ment fel a pumpa. Egyszer aztán elszakadt a cérna és rájuk kiabáltam:
- Elég volt! Egy mukkot sem akarok többet hallani! Értettétek!?
Hirtelen csend lett, majd megszólalt a középső fiam:
- Apu.....
- Azt mondtam csend! Amíg mindenki meg nem ette a levest, egy szót sem akarok hallani - mondtam igen erélyesen.
Kínos csend következett. Mindenki ette a levest ügyelve arra, hogy még a kanál se érjen a tányérhoz. Szerintem még a légy se mert repülni olyan halálos csend volt. Szépen megvártuk amíg mindenki megette a levest. Mikor a legkisebb is végzett, megszólaltam:
- Na mit akartál mondani Ákos, most már mondhatod.
- Azt, hogy kérek még egy kis tésztát a levesbe - s közben rám se nézett.
|
|
|
|
Gyerekszáj [43/80] |
|
A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről... (errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a baba nevét és a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük le róla az árcimkét?
|
|
|
|
Gyerekszáj [44/80] |
|
Éppen ma volt itt az unokám, Dominik. Drága anyukája (lányom) nem hozott neki kesztyűt, de ki akartunk menni a hóba. Az előszobában álltunk, mutattam fel a plafonra, miközben ezt mondtam Dominak:
- A mama felmegy a padlásra, és keres neked kesztyűt.
Domi nézi a plafont nagy okos szemmel:
- Oda? Fel?
- Igen?
- Fel? Kesztyűért?
- Igen.
- Kalapáccsal?
|
|
|
|
Gyerekszáj [45/80] |
|
A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál:
- Anyu, kérek még egy pohár kakaót!
- Szolgáld ki magad!
- Minek az ilyennek gyerek?
|
|
|
|
Gyerekszáj [46/80] |
|
Olyat játszottunk, hogy ki kell találni valakinek a foglalkozását úgy, hogy Ádám három megadott lehetőségből választhat.
- Na, akkor találd ki, mi Kánya foglalkozása? Kalóz, öltöztető vagy sörivóbajnok?
Ádám rávágja:
- Sörivóbajnok.
- Nem jó.
- Akkor öltöztető.
- Igen. Honnan tudtad?
- Hát onnan, hogy van gyerekük.
|
|
|
|
Gyerekszáj [47/80] |
|
Emese mesélte, hogy azon este vihar volt, és elalvás előtt együtt nézegették Ádámmal a villámokat. Az egyik villám után csak nem akart jönni a dörgés, mire Ádám:
- Mi van, elromlott az ég?
|
|
|
|
Gyerekszáj [48/80] |
|
Este elmentünk szórakozni, Emese vigyázott Ádámra. Másnap megkérdeztem tőle:
- Jó volt Emesével?
- Igen, csak egy kicsit hiányzottál! (eredeti kiejtés)
|
|
|
|
Gyerekszáj [49/80] |
|
Ádám elhatározza, hogy az 5. születésnapja után varázsol magának egy táltos paripát és azon elutazik majd Sárkányországon keresztül Meseországba, és nem is jön vissza ezer napig, hogy ne kelljen óvodába menni. Mindenkinek meséli, az emberek csodálkozva hallgatják.
- Tényleg, és egyedül mész el?
- Nem, Tomit is viszem.
- És Anya meg Apa nem fog nagyon sírni, ha itthagyjátok őket?
- Á nem baj, majd születik nekik másik gyermekük!
|
|
|
|
Gyerekszáj [50/80] |
|
Ádám rajzot készített az óvodában, aminek a "Balatonnál nyaraltam" címet adta. A rajz egy nagy kék irkafirka volt. Megkérdeztem tőle:
- Ádám, és hol vannak a fürdőzők?
- Hát, lemerültek a víz alá.
|
|
|
|
Gyerekszáj [51/80] |
|
Tomika még a hasamban volt amikor Ádám komolyan megkérdezte:
- Mondd anya, van a kisbabán zokni?
|
|
|
|
Gyerekszáj [52/80] |
|
Tomika születése előtt megkérdeztem Ádámot:
- Ádám, szerinted hogyan nevezzük el a kistesódat?
- Hát, majd megkérdezzük, hogy hogy hívják!
|
|
|
|
Gyerekszáj [53/80] |
|
Két és fél éves volt Ádám, amikor télen szép nagy hó esett. Gondoltam, nagy élmény lesz neki a mély hóban járkálni, ráadtam egy kiscsizmát és kiengedtem a kertbe. Pár perc múlva látom hogy megáll és sírdogál.
- Mi a baj, Ádám?
- Anya, nem tudok járkálni, mindenhol gödör van!
|
|
|
|
Gyerekszáj [54/80] |
|
- Anyu, igaz az, hogy porból lettünk?
- Igaz, kisfiam.
- Akkor a négerek szénporból vannak?
|
|
|
|
Gyerekszáj [55/80] |
|
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:
- Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert bizontsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
|
|
|
|
Gyerekszáj [56/80] |
|
Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szerett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe, Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát. Meglepetten kérdeztük:
- Mikor?
Julika büszkén jelentette be:
- Majd ha a disznók repülnek.
|
|
|
|
Gyerekszáj [57/80] |
|
Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?
|
|
|
|
Gyerekszáj [58/80] |
|
Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját. Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta:
- Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.
|
|
|
|
Gyerekszáj [59/80] |
|
Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
- Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
- Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat - igyekeztem megnyugtatni.
- De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább.
- Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
- Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.
|
|
|
|
Gyerekszáj [60/80] |
|
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hű, de finom!"
|
|
|
|
|
|
