|
  Városi legendák [11/60]
|
|
Unokabátyám gazdag rokonai az egyik nagyváros előkelő negyedében laktak. Nem túl hosszú ideje, mert a családfő munkája miatt szinte évenként új helyre kellett költözniük. A négytagú család reggeli után vette észre, hogy eltűnt az egyik autójuk, egy szép, fehér Mercedes. Egy nappal később, mielőtt még a rendőrségi nyomozás megkezdődött volna, a Merci újra a garázsfelhajtón állt, egy borítékkal az ablaktörlője alá csippentve. A levélben egy közeli, de magát megnevezni inkább nem akaró utcaszomszéd hosszú bocsánatkérését olvashatták, mert vészhelyzetben kölcsönvette járművüket. Engesztelésként négy igen drága jegyet mellékeltek a városban vendégszereplő híres balett-társulat előadására. Rokonaim jót nevettek a dolgon, majd este az egész család együtt ellátogatott a fellépésre. Mikor hazaértek, ismét egy levelet találtak, ezúttal az ajtónyílásba dugva: "Reméljük, élvezték a balettet. Köszönjük a közreműködést." A háziak az ajtón belépve hüledezve tapasztalták, hogy távollétük alatt egy profi banda mindent elvitt a fényűzően berendezett lakásból, ami mozdítható volt.
|
|
  |
|
Városi legendák [12/60] |
|
Egy régi ismerős kollegájával történt, mikor este hazament, rémülten vette észre, hogy feltörték lakását. A fickó berontott az ajtón, de hamar megnyugodott: a betörők mindent a helyén hagytak. Nem vitték el sem a tévét, sem a videót, de még a hi-fi tornyot sem. Végül mégis kiderült, hogy hiányzik valami. A férfi a komódon tartott egy díszes dobozkát, amelyben már csak ilyen lökött volt, nővére hamvait őrizgette. A közben kiérkező rendőrök feltételezése szerint a rablók kokainnak nézték a maradványokat, és a nagy fogás feletti örömükben távoztak csapot-papot hátrahagyva. A kárvallottat nagyon letörte szeretett testvére porainak elrablása, ezért az esti híradóban személyesen kérte a bűnözőket, hogy szolgáltassák vissza a drága emléket. Nem maradt el a hatás: rákövetkező reggel egy szitává lőtt drogdílert talált ajtaja előtt, kezében a félig kiürült dobozzal.
|
|
|
|
Városi legendák [13/60] |
|
Egy New York-ban lakó magyar ismerős gyakorta dicsekedett vele, hogy milyen fineszesen oldotta meg hulladékproblémáit a nagy városi szemétszállító-sztrájk idején. A metropolisz szemetesei kilenc napon át nem dolgoztak, ezalatt szinte elöntötte az utcákat a háztartási hulladék. A leleményes magyar nemhogy elpasszolni igyekezett valahogy szemetét, hanem felkereste a szomszéd boltot, hogy elvinne tőlük néhány nagyobb üres dobozt, amelyet természetesen örömmel oda is adtak neki. Otthon az összes szemetét beleöntötte a kartondobozba, amelyet becsomagolt a karácsonyról maradt díszpapírba, és átkötötte szalaggal. A vonzó ajándékdobozzá varázsolt csomagot betette kocsija anyósülésére, majd elhajtott egy forgalmas műszaki bolt elé. Mielőtt bement volna, az utcán hagyott kocsi jobb oldali ajtaját "véletlenül" résnyire nyitva hagyta. Mire a bevásárlásból visszatért, a csomagnak lába kelt. A férfi három alkalommal ürítette ki kukáit ezen a módon, mindháromszor sikeresen.
|
|
|
|
Városi legendák [14/60] |
|
A sógorom egyik barátja vérbeli londoni volt, de a felesége unszolására végül fogta a családot, és leköltöztek vidékre. Kiválasztottak egy igazán elegáns kis falucskát, és vettek ott egy házat szép, nagy kerttel. Nem lettek túl népszerűek a környéken, mert egynémely városi szokásuktól nem tudtak megszabadulni. Sok hangoskodó vendég, késő esti érkezések, ajtócsapkodás. Ráadásul hamarosan kutyát is szereztek maguknak. Egy hiperaktív foxit, aki gyakorlatilag folyamatosan ugatott. Ezenkívül ki-kiszökött a kertből, megkergette a biciklistákat, el-elkapott ezt-azt a mezőn. Egy szép napon aztán egy nyuszival a pofájában érkezett haza. Nem akármilyen nyúl volt, látszott rajta, hogy házikedvenc, és az is nyilvánvalónak tűnt, hogy kié. A szomszéd kölykének nyusziját kapta el a kutyus. A gyerek zokogni fog, az anyja üvölteni, és az egész környék megint felzúdul ellenük.
Londoni barátunk nagy sebesen gondolkozni kezdett, hogy is úszhatná meg mindezt. Szerencsére a kutya nem harapta meg a nyulat, csak a bundáját koszolta össze játszás közben. Szegény nyuszi az ijedtségtől halhatott meg. Emberünk fogta magát, és a fürdőszobába vonult vele. Samponnal megmosta az állatot, és alaposan megszárogatta. Aztán átlesett a szomszédba, és hogy nem látott ott senkit, gyorsan átugrott a kerítésen. tudta hol van a ketrec, visszacsempészte oda a nyuszikát. Hadd higgyék, hogy természetes halállal múlt ki.
Pár nap múlva vidáman sörözgetett a kertben, amikor látta közeledni a szomszéd feleségét. Ettől tartott... Odaérve a nő hosszas panaszáradatba fogott, hogy szegény kis Jimmyt micsoda sokk érte.
- Meghalt a nyuszija, de ez még semmi...
A bűnös szomszéd belepirult. A nő így folytatta: - Szerdán temettük el, de péntekre megint a ketrecében találtuk...
|
|
|
|
Városi legendák [15/60] |
|
A legutóbbi választásokon történt, hogy az egyik képviselőjelölt végigjárta körzete lakóit, némi csevegés és agitáció céljából. Épp egy elegáns kertvárosi házhoz ért, ahol a kapun kívül egy randa pitbull terrier vicsorgott rá. Utálta a kutyákat, főleg az ilyeneket. El is bizonytalanodott, becsöngessen-e. Politikusi lelkesedése azonban győzedelmeskedett, és megnyomta a csengőgombot. Nem hiába, mert nagyon barátságos fogadtatásban részesült a ház lakóinál. Mondták neki, hogy ők mindig is rá meg a pártjára szavaztak, és hogy mennyire örülnek, hogy hozzájuk is eljött. Még egy csésze teára is behívták. Mivel nagyon fáradt volt már az egész délelőtti mászkálástól, elfogadta a meghívást.
Ment a háziakkal együtt a nappaliba, de legnagyobb bánatára a kutyával a sarkában. A dög a szobában is mellételepedett, és békésen vicsorgott, morgott rá.
Ennek ellenére, amennyire ez egyáltalán lehetséges volt, jól esett neki a tea. Igyekezett lelkesen ecsetelni választói előtt a terveit, elcsevegett velük a környékre nehezedő nehézségekről. A kutya egyszer csak feltápászkodott, felemelte a lábát, és teljes lelki nyugalommal, intenzíven a szőnyegre vizelt. A háziak röpke pillantást vetettek rá, majd úgy tettek, mintha mi sem történt volna.
A politikus kissé meglepődött, de mivel senki nem szólt semmit, ő is folytatta a mondókáját. Azért elgondolkozott rajta, miféle támogatói is vannak neki. Mindegy, a szavazatnak nincs szaga.
Idővel azután mindent megtárgyaltak, ő is kihörpintett az utolsó csepp teát, és a távozás hímes mezejére lépett. Volna.
Alighogy kifelé indult a házból, hallotta, hogy utána szólnak:
- Elnézést, képviselő úr, a kutyáját nem viszi magával?
|
|
|
|
Városi legendák [16/60] |
|
Egy svájci hotelben dolgozó szakács elvesztette egyik ujját egy húsdaráló gép által. Elküldte kártérítési igényét a biztosítónak, ám az (lévén a svájciak meggondolt emberek) biztosítási csalást szimatolt a dolog mögött. Ezért hát elküldte egyik nyomozóját a helyszínre, vizsgálja ki a körülményeket.
Amikor a nyomozó megvizsgálta a helyszínt, kipróbálta a gyanúsított gépezetet is. Az levágta egyik ujját, így aztán a szakács kárigényét megalapozottnak találták...
|
|
|
|
Városi legendák [17/60] |
|
Egyszer egy 24 év körüli bolti tolvaj rákot szeretett volna vacsorázni. Így az abc-ben szépen kitömte gatyáját a kis élő állatokkal, majd a kijárat felé sietett. Egészen a kasszáig jutott, ahol a kín térdre kényszerítette, mert a felbosszantott rákok alaposan összevagdosták nemesebb részeit. A lenyisszantott részeket a sebészek még aznap visszavarrták, kivéve egy kisebb darabot. A orvos a műtét után csak ennyit mondott: "Ez a lopási akció felért egy csináld magad önkasztrálással". A bolttulajdonos nem emelt vádat a tolvaj ellen, mondván, épp elég büntetés az, amit a rákok mértek a férfira.
|
|
|
|
Városi legendák [18/60] |
|
Texasban kering egy történet egy cowboyról és a csizmájáról. A fickó, úgy száz évvel ezelőtt lelőtt egy csörgőkígyót. Mivel a hüllő nem döglött meg teljesen, ráugrott és eltaposta. Néhány nappal később a férfi rosszul lett és elhunyt. Mikor a cowboy fia felnőtt, mamája átadta a csizmát a fiúnak, hogy vegye fel, de jól becsülje meg, mert ebben halt az apja. A fiú felvette, és néhány nap múlva ő is követte az öreget az örök vadászmezőkre. Az ifjú cowboyt egy özvegy gyászolta, akinek már gömbölyödött a hasa, mert érkezett már a következő férfi a családban. Senki nem fogja elhinni, de mikor felnőtt, ő is megkapta a csizmát. Meg is mondták neki: ez a lábbeli az utolsó emlék apjáról és nagyapjáról, akik mindketten e csizmában dobták fel a talpukat. Ez a fiú is felvette a csizmát, hordta egy-két napig, majd ő is eltávozott az élők sorából. Mikor a halottkém lehúzta a lábáról az ősi családi öltözéket, észrevette hogy egy méregfog szorult a talp és a sarok közé. A fogban elegendő méreg lett volna még több generáció elpusztítására is, ám a cowboy családja ekkorra már kihalt.
|
|
|
|
Városi legendák [19/60] |
|
A hazajön az asszony sorozat egyik gyöngyszeme. A szőke nő a fárasztó munkanap után benyit az édes otthon ajtaján, és mit lát, férje a konyhaasztal előtt nagy impulzusszámmal rázza magát, mint aki rossz helyen nyúlt hozzá az amúgy is gyenge szigetelésű vízforralóhoz. Sikoly, mi van veled Béla?!, és válasz nélkül maradt asszonyunk az első keze ügyébe kerülő eszközzel, a nehéz piszkavassal rásóz férje vélhetően rossz helyen matató kezére, hogy megszakítsa az áramkört. Béla üvölt, ép kezével letépi fejéről a walkman fejhallgatóját, amiből egy eszeveszett technoterror szám szól, és úgy néz választottjára, mint aki UFO-t lát. Az orvosi látlelet szerint az eredmény: több helyen szilánkosra tört alkar.
|
|
|
|
Városi legendák [20/60] |
|
Történt egyszer a POTE intézményében, hogy az emberi nyál összetételét vizsgálták az ifjú orvostanhallgatók. A mikroszkóp lencséje alá helyezett tárgylemezen helyet foglaló minta képét szép nagy formátumban kivetítették a falra és a prof az illusztráció segítségével magyarázott hosszasan. Egy idő után azonban - az anyag illékony volta miatt - újabb mintára volt szükség. A prof megkérte az egyik csinos medikát, hogy legyen segítségére a hiányzó minta pótlásában. A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte... Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen rohant ki az óráról. A prof nézett utána egy kicsit, majd ennyit fűzött a dologhoz:
- Hát igen. Ideális körülmények között hetekig is elélnek.
|
|
|
|
|
|
