|
  Városi legendák [21/60]
|
|
Egyszer tűz ütött ki egy füves mezőn egy farm mellett. A helyiek kihívták a kerületi tűzoltókat, hogy oltsák el a tüzet. A tűz azonban nagyobbnak bizonyult, mint amire számítottak, a tűzoltók nem tudtak megbirkózni vele. Valaki azt ajánlotta, hogy hívják ki a közeli önkéntes tűzoltó-társulatot is. Annak ellenére, hogy erős kétségek voltak azt illetően, hogy az önkéntes brigád felszerelése jelent-e bármilyen segítséget egyáltalán, a hívás megtörtént. Hamarosan megérkeztek a büszke önkéntes tűzoltók egy igen lerobbant állapotban levő öreg tűzoltóautón. Egyenesen a tűz irányába hajtottak, sőt, bementek az autóval a tűzbe és pont a középen megálltak! A tűzoltók villámgyorsan leugráltak az autóról és őrült gyorsasággal elkezdtek vizet spriccelni minden lehetséges irányba. Rövid idő alatt teljesen eloltották a tűz magját és ezzel szétválasztottak a tüzet két teljesen jól kordában tartható részre. Mindezt látva a szomszédos farm tulajdonosa annyira meg volt elégedve az önkéntes tűzoltók munkájával, hogy ott helyben kiállított a tűzoltó brigád számára egy csekket 1000 dollárról. A helyi újság riportere azon nyomban megkérdezte a csapat vezetőjét, hogy mit szándékoznak tenni ezzel a pénzzel.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű - válaszolt a főtűzoltó. - Legelőször is mindenképpen megjavíttatjuk a féket a tűzoltóautón.
|
|
  |
|
Városi legendák [22/60] |
|
Amerika egyik államában történt, hogy a mentősök egy olyan öngyilkos-jelöltet szállítottak kórházba, aki különös módját választotta az örök vadászmezőkre történő átlovagolásnak. A férfi egy kocsmában több nitroglicerin-pirulát nyelt le öt kupica vodka kíséretében. Mikor úgy érezte, hogy az elfogyasztott gyógyszer és alkohol megfelelő eleggyé állt össze, kisétált a szomszédos épület tűzfalához. Innen szállította el a járókelők jelzései alapján kiérkező mentőautó. Mikor a kórházban megkérdezte a kezelőorvos, miért kék-zöld a feje és a mellkasa, a férfi elmondta, hogy többször nekirohant a falnak, várva, hogy a lenyelt nitroglicerin majd felrobban.
|
|
|
|
Városi legendák [23/60] |
|
Ismerősöm házában lakott egy házaspár, akik egyfolytában veszekedtek. Szünet nélkül marták egymást. A férjnek már az is megfordult a fejében, hogy elteszi láb alól az asszonyt, vagy legalábbis úgy ráijeszt, hogy belebetegedjen. Ördögi ötlete támadt...
A nappaliban felszerelt a plafonra egy kampót, rákötött egy kötelet, majd ügyesen kipárnázott egy ruhafogast, amit berakott a zakója nyakába. Mindez arra kellett, hogy eljátszhassa, hogy felkötötte magát. Mikor elkészült, ráakasztotta a kötelet a fogasra, ráállt egy sámlira és felvette a zakót. Így várta, hogy jöjjön az asszony. Amikor hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, gyorsan kirúgta maga alól a sámlit és ott lógott a nappali közepén.
A felesége belépett, a látványtól felsikoltott, majd egyből elájult. Hallván ezeket a zajokat, a szomszéd öregasszony áttipegett megnézni, mi a baj. Látta az akasztott embert, valamint az élettelenül heverő feleséget. Majd gondolt egyet, és nekiállt kipakolni a fiókokat.
A férj meg csak lógott ott és persze mindent látott. Fortyogott magában, hogy micsoda szemétség és hogy ő most mit tegyen. Minden erejét összeszedve meglendítette a lábát és fenékbe rúgta a szekrényben matató szomszédasszonyt, aki erre összeesett és belehalt az ijedtségbe. Az ügy bíróságra került, azzal vádolták a férfit, hogy megölte a szomszédját. Az ügyvédnek sikerült őt felmentenie.
|
|
|
|
Városi legendák [24/60] |
|
Csak hosszas nyomozás tudott fényt deríteni az egyik papírfeldolgozó üzemben történt különös balesetre. A zúzda futószalagját felügyelő munkást egy nap a reggeli váltás nem találta helyén, csupán munkásbakancsát és zubbonyát lelték meg az ügyeleti szék mellett. Kollégáinak kikérdezése után lassan összeállt a nyomozók előtt a kép. A férfi elhízott lévén testmozgási lehetőséget keresett. Mivel emellett igencsak szégyenlős is volt, olyan edzőtermet szeretett volna, ahol nem látja senki verejtékes küzdelmét a kilókkal. A zúzdaterem futószalagja kínálta magát: helyben volt, ráadásul a munka üres perceit is hasznosan ki tudta tölteni. Életének utolsó napján is edzeni készülhetett, ám valószínűleg megcsúszott, és a futószalag a zúzda tátongó szájába szállította a lassan tápászkodó embert. Maradványait a rendőrség nem találta meg, ezért tartja magát az a verzió is, hogy egyszerűen elszökött valahová új életet kezdeni. A kérdés csak az, hogy miért mezítláb?
|
|
|
|
Városi legendák [25/60] |
|
Amerikában egy lakó este kinézett az ablakon, és azt látta, hogy sötét alakok pakolják ki a garázsát. Kétségbeesetten hívta a zsarukat.
Erre fel a válasz: Bocs, most nincs szabad járőrkocsink, amit azonnal oda tudnánk küldeni. Majd ha lesz, akkor odamegy valaki, és megnézi, mi van. Az ember fogta a fejét, de nem volt mit tennie. Letette a kagylót...
...aztán gondolt mégis egy merészet, és tárcsázott újra:
- Halló, rendőrség? Én vagyok az előbbi bejelentő, akinek azt mondták, hogy majd később kiküldenek egy kocsit. Csak azt akartam mondani, ne fáradjanak, már lelőttem a betolakodókat!
Fél percen belül tele volt a környék zsarukkal. Úgy villogott az utca, mint egy hatalmas karácsonyfa... Persze mellesleg elfogták a tolvajokat is. A jegyzőkönyv felvétele közben az egyik nyomozónak feltűnt valami, és firtatni kezdte az ügyet a lakónál:
- De uram, mintha azt mondta volna a telefonba, hogy lelőtte őket!
- De biztos úr, maguk meg mintha azt mondtak volna a telefonba, hogy pillanatnyilag egyetlen szabad járőrkocsijuk sincs!
|
|
|
|
Városi legendák [26/60] |
|
Egy barátomnak volt egy kiállhatatlan, beképzelt felettese, akit persze senki sem kedvelt a munkahelyén. Ez a fickó egyik nap a helyi vásárban kiszúrt magának egy amolyan Sherlock Holmes-fazonú vadászsapkát. Attól kezdve a többiek nagy örömére és halk kuncogására abban járt be dolgozni.
Szerencsétlenségére pár nappal később két beosztottja ráakadt a sapkaárusra a vásárban, és beszerzett két másikat pontosan ugyanabból a fajta satyakból, egy néhány számmal kisebbet és egy nagyobbat. Másnap reggel emberünk bement a munkahelyére, és szokásához híven feltette a vadászsapkát a fogasra. A két pofa meg napközben titokban kicserélte azt a nagyobbra. A nap végén a tulajdonos vette a sapkáját, és ahogy feltette a kobakjára, érzi ám, mintha nagyobb lenne. Igen meglepődött, de inkább nem törődött vele. Másnap a kisebb sapkát tették neki a fogasra, ez hetykén megült népszerűtlen feje búbján.
...és ez így folytatódott napokig. Hol nagy volt, hol kicsi. Időnként az eredeti sapkát is visszacsempészték, hadd örüljön szegény feje. Végül nem bírta tovább, elment az orvoshoz furcsa panaszával. Meg volt győződve róla, hogy a nagy stressztől a koponyája kitágul és összehúzódik, mint egy lufi.
|
|
|
|
Városi legendák [27/60] |
|
Két futballrajongó a hetvenes évek elején Birminghamből leutazott, hogy megnézzék a csapatukat, a Tottenhamet egy helyi rangadón az Arsenállal. Amint azt a legtöbb ember tudja, a két csapat rajongói egymásért nem lelkesednek, és a hetvenes években még különösen így volt. Akkoriban a kellemetlen, erőszakos incidensek mindennaposnak számítottak. A birminghami Tottenhamm-drukkerek meglehetősen ritkák, így hát a két fickó közönséges vonaton utazott, rendőri kíséret nélkül és büszkén villogtak csapatuk színeiben. A stadion felé csak metróval tudtak továbbmenni, ami azt jelenti, hogy a King's Crossnál át kellett szállniuk. Így hát elindultak a Picadilly Line felé vezető labirintusban. Az állomás meglehetősen csendes volt, mígnem meghallották, hogy a folyosó énektől visszhamgzik mögöttük. Először nem tudták eldönteni, hogy Tottenham-rajongók, Arsenal-rajongók vagy kicsodák jönnek mögöttük, de mindenesetre agresszívnak tűntek, és egyre közeledtek. Aztán egy csapat randalírozó, tomboló arsenalos skinhead bukkant elő az egyik kanyarban. A két birminghami megpróbált eliszkolni, mielőtt kitört volna a balhé, de egyikük bicegett, és nem tudta tartani az iramot. Mindkettőjüket elkapták, és a rájuk záporozó ütlegek és rúgások közepette a padlóra estek. A fickó, aki sántított, kapott egy elég rendes rúgást, amitől a műlába váratlanul kirepült a nadrágszárából.
- Jézusom! Lerúgtad azt az istenverte lábát! - üvöltött fel az egyik skinhead, mire az összes bőrfejű rémülten elmenekült.
|
|
|
|
Városi legendák [28/60] |
|
A nagybátyám barátja pszichológiát tanult valami híres külföldi egyetemen. Volt egy kedvenc története, amit minden adandó alkalommal elmesélt.
Még viszonylag tanulmányaik elején történt, hogy egy vendégprofesszor tartotta nekik az előadást a behaviorizmusról. Nagyon kedves, okos, öreg prof volt, és a téma megihlette a hallgatókat. A második előadás után a diákok összesúgtak.-búgtak, és elhatározták, hogy beidomítják a tanárukat. A teremben volt egy nagy, régimódi, fából készült szemetesláda, ami remek dobogóul szolgált. Kísérletük célja az volt, hogy a félév végére a prof csak ezen állva legyen hajlandó órát tartani.
Első lépésben sikerült őt a szemetes mellé szoktatni. Ez úgy történt, hogy valahányszor a prof, aki óra közben fel s alá sétálgatott, a szemetes mellé ért, ők mint a kisangyalok figyeltek, jegyzeteltek, nagyokat bólogattak. Amikor a prof elsétált onnan, viselkedésük hirtelen megváltozott. Ásítoztak, nevetgéltek, még galacsinokat is dobáltak. Hamarosan tanáruk el sem mozdult a láda mellől.
A második lépés az volt, hogy valahányszor az ily módon helyhez kötött prof feltette az egyik lábát a ládára, ők a kívánt viselkedés megerősítéseként feltűnő figyelemmel követték szavait, amikor viszont levette a lábát, újból rosszalkodni kezdtek. Hamarosan meglett ennek is az eredménye, és tanáruk egyre gyakrabban nyugtatta egyik vagy másik lábát a ládán. Végre egyszer ráállt. Szinte egyszerre tört ki a diákokból a hirtelen érdeklődés a téma iránt, ami furcsamód alábbhagyott, amikor szegény öreg lelépett.
A félév végén a prof már úgy tartotta minden előadását, hogy amikor belépett a terembe, fogta a nehéz szemetesládát, középre vitte, ráállt és úgy kezdett beszélni.
|
|
|
|
Városi legendák [29/60] |
|
Egy igen fékezhetetlen természetű barátom már régóta járt egy aranyos lánnyal, aki még nem mutatta őt be a szülőknek. Pedig már nagyon kíváncsi volt az ősökre. Azt tudta, hogy a papa lelkész, de szerette volna megstírölni a mamit, már csak hogy lássa, mi lesz a lányból. Úgy tűnt, a barátnője nem lelkesedik az ötletért, és mindent elkövet, hogy a találkozó ne jöjjön létre. Feltehetőleg megvolt rá az oka.
Egyik nap aztán mondta a fiúnak, hogy ugorjanak fel a szülei lakására, mert meg akar keresni valamit a volt iskolás cuccai között. Remek, gondolta a srác, de nagyot csalódott, mert kiderült, a lány úgy rendezte, hogy a szülők ne legyenek otthon. Felmentek a lányszobába, és nekiálltak keresgélni a régi holmik között. Szó szót követett, tett tettet - hamarosan megszabadultak ruháiktól, és vad, szenvedélyes szeretkezésbe fogtak a füzetek, tankönyvek és tolltartók között. Utána elszunyókáltak.
Körülbelül egy óra múlva ébredt a fiú egyedül. Nem öltözött fel, hanem úgy ahogy volt, barátnője keresésére indult. Lement az emeletről, és hallotta, hogy a másik a nappaliban hallgatja a rádiót. Az ajtó félig nyitva volt, gondolta megvicceli a lányt. Hüvelyk- és mutató ujja közé fogta szép, méretes szerszámát, és belengette az ajtó mögül. Közben magas fejhangon sivította:
- Fiigyelem! Figyelem!
Nem történt semmi, úgyhogy megismételte a mutatványt. Egyre gyanúsabb lett neki a csend. Bedugta a fejét a nappaliba. Odabenn épp teáztak. A levegő meg volt fagyva. Szegény vérvörös barátnője a meglepett lelkész papa és a mama között ült.
|
|
|
|
Városi legendák [30/60] |
|
Történt - még régebben - hogy egy frissen besorozott katonát nem akartak hazaengedni a húsvéti ünnepekre, hanem keményen beosztottak őrszolgálatra. Ezen nem lepődött meg, ugyanis őrszázadban teljesítette hazafias kötelezettségét.
Ahogyan a húsvéti ünnepek előtti napon, akarom mondani éjszakán, ücsörgött az őrtoronyban, volt ideje gondolkodni, hogyan juthatna haza. Szellemi erőfeszítéseit siker koronázta, megtalálta a megoldást. A tettek mezejére lépett, aminek a következő párbeszéd lett az eredménye az őrszolgálat leadásakor:
- Jelentest kérek!
- Jelentem, őrszolgálatom alatt különös esemény nem történt, viszont kérek engedélyt tisztacserére, mert a szolgálati időm alatt hasmenésem volt, ennek ellenére a figyelést egyetlen pillanatra sem hagytam abba, kötelességem teljesítését fontosabbnak tartottam! A dolgozó népet szolgálom!
A laktanya vezetésének tetszett a katona példamutató szolgálati fegyelme, ezért jutalom szabadságot kapott. Mehetett haza meglocsolni az asszonyt. Másnap az összes őrszolgálatos betojt, egytől-egyig le is csukták őket.
|
|
|
|
Városi legendák [31/60] |
|
Egy ismerősöm főnökének egyszer bedöglött a hűtője. Mivel korábban ért haza, mint felesége, kihívta a szerelőt, aki nyomban neki is látott a munkának. A férfi ezalatt felment zuhanyozni. Megérkezett közben az asszony is, aki csak annyit látott, hogy a hűtőből ingerlően kidudorodik egy férfi fenék. Mivel nem sejthette, hogy nem férje kutakodik a frigóban, pajkosan alányúlt. A szerelő erre úgy megijedt, hogy felkapta a fejét, beleverte egy kiálló részbe, és menten összeesett. A rémült házaspár kihívta a mentőket. Ám ahogy az ápolók vitték lefelé a lépcsőn az eszméletlen férfit, az asszony elmesélte a történteket. Az egyik ápoló ezen úgy elkezdett röhögni, hogy kiesett a kezéből a hordágy, és az éppen éledező férfit legurították a lépcsőn. A szerelő ily módon a lábát is eltörte.
Egy továbbfejlesztett legenda-verzióban még a mentőautó sofőrének is elmondják az esetet, aki...
|
|
|
|
Városi legendák [32/60] |
|
Egy haver mesélte, hogy mikor ment hazafelé kis városukban, látott elhúzni egy öreg papát egy nagy Pannónia motorral. Az öreg elkezdett fékezni egy ház előtt, egyre jobban lassult és lassult, végül egy pillanatra teljesen megállt, majd hatalmasat csattanva totál eldőlt, mint valami krumpliszsák. A haver egyből odarohant hozzá, kérdezgette hogy van, segitsen-e, stb..., mire az öreg legyintve így szólt:
- Á, hagyjad fiam, tegnap szereltem le az oldalkocsit a motorról, úgy néz ki, még szoknom kell.
|
|
|
|
Városi legendák [33/60] |
|
Egy kollegám mesélte, hogy főiskolás korában kerengett egy történet egy diákról az egyetemen, aki az istennek se tudta befűzni a lányt, akire nagyon fájt volna a foga. A fiú csábítási trükkjei sorra csődöt mondtak, amikor egy részeg estén néhány barátja azt javasolta neki: ha minden kötél szakad, próbálja ki a Spanish Fly nevű afrodiziákumot, azaz búgatóport. Az egyetemista elvitte a leendő áldozatot egy autósmoziba, ahol sikerült az italába csempészni a vágykeltő szert. Csakhogy telt-múlt az idő, közeledett a film vége, de a por nem akart hatni. Ekkor a fickó csalódottan távozott a WC-be. Visszatértekor földig esett az álla, mert az addig oly szende leányzó magáról megfeledkezve ráült a sebváltókarra és vadul vonaglott.
|
|
|
|
Városi legendák [34/60] |
|
Ez az eset körbejárta Magyarországot e-mailen a napokban. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de már városi legendává vált.
Délután beállt egy pénzszállító autó egy bank budapesti fiókja elé, és mivel más hely nem volt, az egyik minisztériumi üres parkolóba tolatott, hogy az értéktárba biztonságosan be tudjanak szállítani. Ez minden esetben 5-10 perc alatt meg is történik. A beszállítás ideje alatt megérkezett a parkolóhely tulajdonosa, egy nyálasképű mitugrász. Nem hagyta szó nélkül a területfoglalást, és elég csúnyán beszólt a várakozó biztonsági őrnek. Azért tudjuk, hogy őket sem kell félteni, valamit visszaszólhatott, mert erre a mitugrász miniszteri alkalmazott berágott, elővette a kocsijából a baseball-ütőjét, és egy iszonyatosat rávágott az páncélautó szélvédőjére. Az ürge csak arra nem gondolt, hogy több centis golyóálló üveggel áll szemben. Az ütés ereje akkora volt, hogy az ütő visszacsapódott és fickó úgy fejbe vágta saját magát, hogy ájultan esett össze. A sofőr a röhögéstől ki se tudott szállni a kocsiból. A vége az lett, hogy a baseball-ütős férfit bekísérték az őrsre, mert megtámadott egy pénzszállító autót.
|
|
|
|
Városi legendák [35/60] |
|
Egy barátnőmmel történt meg az alábbi történet, utána soha nem látta viszont a srácot akivel akkoriban jött össze. A leányzó, nevezzük Noéminek, egy ebédre volt hivatalos új kedveséhez, akibe fülig szerelmes volt. Az étkezésen a fiú családja és barátai vettek részt. Noéminek sajnos már az asztalhoz ülés pillanatában rendetlenkedtek belei az előző napi csilis-babos vacsora miatt, és alig bírta visszatartani a kitörni akaró szeleket. Így szenvedte végig a disztingvált étkezést, de sikerült úrrá lenni a problémán. Az ebédet kis terefere követte, és úgy volt, hogy ezután a srác két ismerősével elmennek valahova kocsival. Noémi alig várta, hogy valamilyen indokkal előre szaladhasson, és a kocsi hangszigetelt biztonságában elengedhesse magát. Mikor erre alkalma nyílt, kirohant, meg se állt a garázsig, feltépte az autó ajtaját, bevágódott, becsapta az ajtót, és egy géppuskaszerű ropogóst eresztett a légtérbe. Ezek után letekerte kétoldalt az ablakokat, és mosolyogva várta lovagját. A fiú kis késéssel meg is érkezett, beült, és a hátsó ülés felé intve megjegyezte, hogy biztos jót beszélgettek a már korábban beszállt ismerősökkel. A lány sápadtan tekintett hátra, ahol a két barát feszengett vörös arccal, és visszafojtott lélegzettel.
|
|
|
|
Városi legendák [36/60] |
|
Ezt a történetet több változatban hallottam, más-más szereplőkkel. Egyszer állítólag egy Sonka becenevű csepeli haverral is megesett, úgy 16 éves korában. Sonka apja akkoriban vette meg új Lada 1500-ösét, amikor fia múlhatatlan kényszert érzett arra, hogy friss barátnőjével szabadtéri moziba menjen. Na, de kocsi nélkül snassz lett volna. Ezért Sonka kivárta, hogy felmenői egy szombat este a kocsi nélkül menjenek el vendégségbe, majd - természetesen jogosítvány nélkül - elkötötte a fater szeme fényét a garázsból. A film nagyon jó volt, jól is szórakoztak. Csakhogy Sonka gyakorlatlan sofőr lévén, égve hagyta az autó lámpáit, így az akku lemerült. A srác nagyon vakarta a fejét, mert közeledett szüleinek hazatérési időpontja. A szerencse (?) azonban a segítségére sietett egy, a parkolón átbicegő alak képében. A sötét képű férfi beleegyezett, hogy segít betolni a Ladát, de mivel fájt a lába (ezért bicegett), csak arra vállalkozott, hogy beül a volánhoz, és a kellő pillanatban sebességbe rakja a kocsit. Így is történt, Sonka és barátnője meglökték a kocsit, a motor bepöccent, a segítőkész ember pedig adott egy-két gázfröccsöt, majd rálépett a pedálra és faképnél hagyta a párost. Sonkának aznap nehéz estéje volt: barátnőjével is összeveszett, amit pedig az apjától kapott, nem tette ki az ablakba.
|
|
|
|
Városi legendák [37/60] |
|
Egy tévéshow-ban bukkant fel először ez a történet, azóta számtalan változatban kering, az első és utolsó randim címmel azzal a lánnyal (fiúval). A fiú szemszögéből nézve az eset így néz ki: "Felszedtem egy jó kis csajt a főiskolán, de látszott, hogy nehéz dió lesz feltörni. Tél volt, ezért javasoltam neki, hogy menjünk el kocsival sízni a hegyekbe. A délután elszaladt, egész jól éreztük magunkat. Hazafele úton a lány nagyon feszengett az autóban. Kérdezgettem mi baja, végül kibökte, hogy nagyon kell neki. Megálltunk az út szélén, és hátrament. Éreztem, hogy a kocsi hátulja kicsit lesüllyedt, gondoltam, nekitámaszkodott a fenekével, hogy kényelmesebb legyen. Eltelt tíz perc, kérdeztem, mi van, hát semmi. Hátramentem, ott guggolt vörös fejjel, letolt nadrággal a hátsó lökhárítónak dőlve. Kiderült, hogy odafagyott a feneke pisilés közben. Bárhogy feszegettük, nem jött le, sőt egyre többen álltak meg az út mentén, hogy röhögjenek egy jót rajtunk. Végül valaki kihívta a mentőket. Azóta se megyek randevúzni a hegyekbe."
|
|
|
|
Városi legendák [38/60] |
|
Lawrence Ellison, az Oracle cég vezetője mondta el a következő beszédet a Yale Egyetem végzőseinek. Nem tudta befejezni, mert lerángatták a színpadról:
Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyeteme végzősei előtt? Megmondom.
Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem.
Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem.
Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemről, és maguk nem. És azért, mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erősen tör felfelé.
Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejleszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia. Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekküket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott.
Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszorbáltak. Már beépített sisakot viselnek. Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni. Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat! Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem..."
|
|
|
|
Városi legendák [39/60] |
|
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen egyik fizika vizsgáján történt. A kérdés így hangzott: "Írja le, hogy egy barométer segítségével miként
mérhető meg egy felhőkarcoló magassága!"
Az egyik hallgató a következőt válaszolta: "Fogsz egy hosszú zsinórt,
rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert a felhőkarcoló tetejéről
lelógatod a földig. A zsinór hosszúságának és a barométer magasságának
összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával."
Ez a magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a
diákot megbuktatta. Ám a diák nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza
abszolút helyes volt.
Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította,
hogy a válasz valóban helyes volt, de nem tükrözött semmiféle fizikai
ismeretet. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat
percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, birtokában van a kellő
fizikai alapismereteknek. A diák öt percig némán ült, ráncolta a homlokát,
gondolkodott. Mikor a vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az
idő, a diák azt válaszolta, annyi megoldás jutott eszébe, hogy nem is tudja,
melyiket válassza. Végül aztán belekezdett:
"Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a
felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Megmérjük, mennyi idő alatt ér
földet, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a 'H = 0.5g x t négyzet'
képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer
szempontjából.
A másik lehetőség akkor jöhet szóba, ha süt a Nap. Megmérjük a barométer magasságát, és az árnyékát is. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is. De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a 'T = 2 pi * négyzetgyök (1/g)' képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét. Ha esetleg a felhőkarcolón van tűzlétra, akkor megmérhetjük, hogy a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a
légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás
különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar
légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
De mivel itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb megoldás a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alácsapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: 'Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert'."
A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és
a mai napig ő az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.
|
|
|
|
Városi legendák [40/60] |
|
Egy idős ember egyedül élt Idaho-ban. Fel akarta ásni a paradicsomos kertjét , hogy elültesse a paradicsomokat, de túl nehéz munkának bizonyult számára. Az egyetlen fia Bubba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült. Az öreg ember leült és megírta neki problémáját.
Kedves Bubba,
sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki nem tudom felásni a paradicsomos kertem ez évben. Már öregszem és túl nehéz munka már ez számomra.
Bárcsak itt lennél, tudom, hogy nem lenne ez promléma, mert megcsinálnád helyettem.
Csókol: Apád.
Pár nappal később levelet kapott a fiától:
Kedves Apa,
nehogy felásd a kertet, oda rejtettem a hullákat!
Bubba
A következő nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg a helyszínen és feltúrták az egész kertet. Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtől és elmentek. Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától.
Kedves Apa,
a jelenlegi helyzetben ennyit tudtam segíteni. Menj, és ültesd el a paradicsomokat.
Bubba.
|
|
|
|
|
|
