|
Vallási viccek [11/176] |
|
A pápa felkerül a mennybe, kopogtat az ajtón. Szent Péter üdvözli őt és kérdezi a nevét:
- Én vagyok a pápa - válaszolja.
- Pápa, pápa - mormogja Péter, és utána néz a Nagy Könyvben. Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok.
- De én vagyok Isten helyettese a Földön - mondja a pápa.
- Istennek van helyettese a Földön? - kérdezi Péter csodálkozva. Furcsa, ezt nekem sosem mondta.
A pápa rákvörös és folytatja:
- Én vagyok a katolikus egyház feje!
- Katolikus egyház... sosem hallottam. De várj egy kicsit, megkérdezem a főnököt.
Hátramegy és kérdezi Istent:
- Te főnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?
- Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, ő járt a Földön, hátha ő tud valamit.
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Ő sem tud semmiről, de hátramegy az irodájába és utánanéz a papírjai között. Tíz perc múlva jön vissza és folynak a könnyei a röhögéstől.
- Ezt nem hiszem el - mondja elcsukló hangon a hasát fogva. Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit poénból 2000 éve alapítottam? Még mindig létezik.
|
|
|
|
Vallási viccek [12/176] |
|
Gyónás közben egy súlyos vétek bevallása után a pap megkérdezi:
- Amikor ezt a bűnt elkövette, nem szólalt meg a lelkiismerete?
- Megszólalt az, de én nagyothallok.
|
|
|
|
Vallási viccek [13/176] |
|
Esti imája után a kisfiú megkérdezi édesanyját, mit jelent az ima. Az anyja azt feleli, hogy az ima üzenet az Istennek.
- Értem - bólint rá a fiú. És azért küldjük el este, mert akkor olcsóbb?
|
|
|
|
Vallási viccek [14/176] |
|
Egy egyetemre járó papnak szóbeli vizsgája van. Lejár a vizsga, kijön a teremből, kollégái pedig elkezdik faggatni, hogy mi volt a vizsgán. Erre pap így felel:
- Hát, úgy beszélgettünk, mint egy pap a pappal. Mikor kérdett, én vetettem a keresztet, mikor válaszoltam, ő vetette a keresztet.
|
|
|
|
Vallási viccek [15/176] |
|
Dörömbölnek a Mennyország kapuján. Szent Péter, szendergéséből felébredve, odacsoszog a kulcsaival a kapuhoz, nagy nehezen kinyitja, de nincs ott senki. Gondolja, hogy csak rosszul hallott, visszaül a kuckójába. Megint dörömbölést hall, megint odamegy, megint senki. Talán valaki csak szórakozik vele - véli. Ám, alighogy visszafordul, újra dörömbölnek, de most az eddigieknél erősebben. Dühösen feltárja a kaput, hát ott áll egy lélek.
- Te kopogtál az előbb is?
- Igen, atyám.
- Csúnya dolog volt ugráltatni engem!
- Nem én tehetek róla, atyám, azok ott lent próbáltak háromszor újraéleszteni!
|
|
|
|
Vallási viccek [16/176] |
|
Egy nem túl példás életű férfiú megy át a vasúti átjáróban, amikor véletlenül beszorul a lába a sínek közé. Elkezdi rángatni, de semmi eredmény. Aztán zajt hall és meglátja a közeledő vonatot.
- Istenem, segíts és abbahagyom az ivást! - kiáltja.
Semmi eredmény.
- Istenem, segíts és leszokom a dohányzásról!
Ugyanaz. A vonat elkezd dudálni.
- Istenem, ha segítessz, leszokom az ivásról, a dohányzásról és a feleségemet sem csalom meg többet!
Ekkor hirtelen lazul a szorítás, kiszabadul a lába és az utolsó pillanatban elugrik a vonat elől. Leporolja magát, az ég felé néz és így szól:
- Köszönöm Istenem, de megoldottam egyedül!
|
|
|
|
Vallási viccek [17/176] |
|
Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.
- Atyám én vétkeztem.
- Mi a vétked fiam?
- A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.
A pap megfordul és ránéz a fiúra:
- Ez nem bűn fiam, csak egyszerű tévedés.
|
|
|
|
Vallási viccek [18/176] |
|
Isten és Szent Péter összejönnek golfozni. Pénzfeldobással eldöntik, hogy Isten kezd. Isten odaáll a labda mellé, majd üt. A repülő labdát bekapja egy galamb. A galambra lecsap egy sas. A sasba belecsap a villám, teteme leesik a földre. A tetemet megeszi egy róka. A róka odamegy a lyukhoz és belerakja a labdát. Erre Szent Péter:
- Na jó, akkor döntsük el, most hülyéskedünk, vagy golfozunk?!
|
|
|
|
Vallási viccek [19/176] |
|
A pap és egy nő együtt utaznak a vonaton. Közeledvén a határhoz a nő megkéri, hogy a kistáskáját a vámvizsgálat idejére tegye a reverendája alá, őt úgy sem nézi meg a vámtiszt. A pap beleegyezik. Megérkezik a vámtiszt, elvámolja a nő bőröndjében lévő vámköteles árukat, majd a paphoz fordul:
- Atyám, önnél milyen elvámolni való van?
A pap nem számított a kérdésre, hazudni meg nem szokott, zavartan mondja:
- Édes fiam, az én lelkem az Istené, a testem is az Istené, ami pedig a lábam közt van, az meg a hölgyé.
|
|
|
|
Vallási viccek [20/176] |
|
Különböző felekezetű papok beszélgetnek az adományok sorsáról:
- Én az adományokat csoportosítom értékük szerint, aztán egy az Úré, egy az enyém alapon elfelezem - mondja a katolikus.
- Én úgy godolom, az Úrnak nincs szüksége igazán földi javakra - mondja a református -, ezért nálam egy rész az Úré, kettő az enyém.
- Én sohasem mernék az Úr szándékai felől dönteni. Ezért az összes adományt feldobom a levegőbe, az Úrnak ajánlva. Aztán az Úr vegye el, amit el akar venni, ami pedig leesik, az lesz az enyém.
|
|
|
|
|
|