|
Székely viccek [11/112] |
|
A négernek, a székelynek és a románnak egyszerre születik gyereke. Mindhárman várnak a szülőszoba ajtaja előtt, hogy végre megláthassák a gyereküket. Egyszercsak kilép a szobából a nővérke:
- Uraim, gratulálok, mindhármuk gyereke egészséges. Csak egy baj van, összekevertük őket. Kérem fáradjanak be, és válasszák ki a sajátjukat.
Erre a székely egyből berohan, és felkapja a néger gyerekét. Mire az:
- Székely! Nem látod, hogy az az én gyerekem? Teljesen olyan mint én, a bőre színén is látszik.
Mire a székely:
- Lehet hogy a tied, de amíg ki nem derül melyik a románé, addig ez nálam marad!!!
|
|
|
|
Székely viccek [12/112] |
|
A székely atyafi szeret a pohár fenekére nézni, és egyre gyakrabban. Az asszonya ezt nem nézi jó szemmel, mert ha a férje túl sokat iszik, akkor durva, nem beszámítható. Egyik nap jönnek a tehenek a csordából haza, és szokásuk szerint egyenesen a vizes vályúnak esnek. Amikor befejezik az ivást, mondja az asszony a férjének:
- Látod-e te ember, ez csak egy marha, és mégis tudja mi az elég!
Erre az atyafi:
- Vízből én is tudnám, he!
|
|
|
|
Székely viccek [13/112] |
|
A székely parasztbácsi befog a szekérbe, készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:
- Édes uram, hadd menjek már veled én is!
- Nem lehet, asszony!
- Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül! Elleszek én hátul a saroglyán is.
A parasztbácsi azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába. A székely hátrafordul, és így morfondírozik:
- Ej, pedig de szépen kérte...
|
|
|
|
Székely viccek [14/112] |
|
A székely nyugodtan pipázik a kapu előtt, mikor látja, hogy felesége sírva rohan felé:
- Uram, a Sára terhes!
- Az az ő dolga - dörmögi a székely.
- De tőled van a gyerek!
- Az az én dolgom.
- Uram, viszem a kutyát, és a Tiszába vetem magam!
- A kutya marad, a többi a te dolgod!
|
|
|
|
Székely viccek [15/112] |
|
Két székely télen megy az erdőre fát vágni. A kettő két különböző irányba megy, mire az egyik a másiknak:
- Gyere komám, mert fogtam egy medvét!
Ere a másik:
- Akkor hozd ide!
Az előző:
- Igen, de az istennek sem akar elengedni!
|
|
|
|
Székely viccek [16/112] |
|
Utazik a székely a vonaton. Fiatal diákok úgy tesznek, mintha nem bírnák lehúzni a vészfék fogantyúját, két kézzel belekapaszkodva színészkednek, miközben lesik az öreget. Egyszer az egyik így szól:
- Tata, nem próbálja meg ezt lehúzni, mert nekünk sehogy sem sikerül?
Az öreg odamegy, meghúzza a vészféket, a vonat megáll. Jön a kalauz nagy mérgesen:
- Ki volt?!
Mire az öreg székely nagy büszkén:
- Én, félkézzel!
|
|
|
|
Székely viccek [17/112] |
|
A székely legény hazaviszi leendő feleségét, hogy bemutassa szüleinek, mire az apja a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Legközelebb beállít a fiú egy másik lánnyal, az apja megint a fülébe súgja:
- Ne vedd el fiam, tőlem van.
Egy idő után a fiú beállít egy újabb lánnyal, mire az apja megint félrevonja:
- Ezt se vedd el fiam, ez is tőlem van.
Az anyja nem bírja tovább szó nélkül, magához inti a fiát:
- Fiam, vedd el bármelyiket, te sem apádtól vagy...
|
|
|
|
Székely viccek [18/112] |
|
A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához:
- Idösanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
- Fiam, hát ez mákostészta.
- Annak elég savanyú.
|
|
|
|
Székely viccek [19/112] |
|
Idős székely házaspár ücsörög a ház előtt. Morfondírozik az öreg:
- Te anyjuk! Egyikőnk meghal, én beköltözök a városba...
|
|
|
|
Székely viccek [20/112] |
|
Áll a székely a bíróság előtt emberölés vádjával, kérdi tőle a bíró:
- Na Áron, hogy is volt az az eset?
- Tekintetes bíró úr! Há' úgy vót, hogy eszem a banánt bicskáva. Eldobom a héját. Gyün a román. Elcsúszik a héjján, oszt zsupsz bele, pont a bicskámba! Oszt még hatszó'!
|
|
|
|
|
|