|
  Orvos viccek [111/400]
|
|
Most sokkal jobban néz ki, mint a múltkor - mondja az orvos a betegének.
- Nyilván azért, mert betartom, ami a gyógyszeres üvegre volt írva.
- Mi volt odaírva?
- Hogy az üveget tartsuk mindig lezárva.
|
|
  |
|
Orvos viccek [112/400] |
|
A műtét után a sebész megkérdezi a betegétől:
- Na, hogy érzi magát?
- Köszönöm doktor úr, most már elég jól, de eleinte úgy éreztem, mintha fejbe vertek volna.
- Akkor jól érezte, mert az altatónk elfogyott.
|
|
|
|
Orvos viccek [113/400] |
|
- Nevezzen meg két jóindulatú daganatot - mondja a vizsgáztató professzor a tanítványának.
- Kettőt? A női keblek...
|
|
|
|
Orvos viccek [114/400] |
|
A beteg altatás előtt megkérdezi az orvostól:
- Mondja doktor úr, drága lesz a műtétem?
- Ugyan, maga most ne törődjön a pénzzel! Bízza ezt az örököseire!
|
|
|
|
Orvos viccek [115/400] |
|
- Mi a páciensünk foglalkozása?
- Útkarbantartó.
- Ó, akkor nem kell érzésteleníteni. Tegyenek egy lapátot az álla alá, és rögtön elalszik.
|
|
|
|
Orvos viccek [116/400] |
|
Azt mondja az orvos a páciensének:
- Miért küldte vissza felbontatlanul a számlát, amit küldtem?
- Mert ön megtiltotta, hogy felizgassam magam!
|
|
|
|
Orvos viccek [117/400] |
|
Új beteg érkezik a pszichológia professzorához.
- Tanár úr kérem, kényszerképzetek gyötörnek évek óta, és még senki sem tudott rajtam segíteni.
- Hmm... Korábban kihez járt?
- Borsó doktor úrhoz.
- Aha, így már világos! Az egy dilettáns marha. Képzelem, milyen hülyeségeket tanácsolt magának.
- Hogy forduljak önhöz.
|
|
|
|
Orvos viccek [118/400] |
|
Az ifjú fogorvos közli a betegével, hogy sajnos egy fogat ki kell húznia.
- És mennyibe kerül, doktor úr? - kérdezi a beteg.
- Hát nézze, mivel én csak kezdő fogorvos vagyok, elég lesz ezer forint óránként.
|
|
|
|
Orvos viccek [119/400] |
|
- Doktor úr, hogy sikerült a házassága?
- Anatómiai szempontból visszaesés mutatkozik.
- Hogy-hogy?
- Nézze, amikor udvaroltam a feleségemnek, fülig szerelmes voltam bele, amióta elvettem, torkig vagyok vele.
|
|
|
|
Orvos viccek [120/400] |
|
- A végrendeletemben a kórházra hagytam az agyamat.
- És mit szólt ehhez a kórház?
- Azt, hogy minden csekélységet szívesen fogadnak.
|
|
|
|
|
|
