|
  Megtörtént esetek [1/100]
|
|
Bejött az élelmiszerboltba egy szöszi.
- Kérek egy kék Szofit!
Levettem egy egy nekem szimpatikus darabot a sok közül, és a hölgy elé tettem. A dobozon nagy fekete keretben az állt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. A hölgy felháborodva utasította vissza:
- Nekem ez nem kell, mert ez tüdőrákot okoz!
Padlót fogtam. Hogy valaki ilyen jó helyzetfelismerő legyen! És így lehessen rá hatni! Elhatároztam, hogy olyat mondok ami alapjaiban rengeti meg a világnézetét, majd elboruló aggyal, de faarccal közöltem vele:
- Sajnos mind rákot okoz.
Erre ő szintén faarccal:
- Adjon egy másik dobozzal ugyanebből a márkából!
Először azt hittem viccel, de rájöttem hogy nem. Hát, én adtam neki.
- Erre meg az van írva, hogy a terhesség megszakadásához vezethet.
- Ó, az jó, nem vagyok terhes, és így nincs gond. Tüdőrákot mégse szeretnék kapni!
Azt hittem, felkötöm magam, de erőt vettem magamon, végül is a napom szép volt, mert újfent örömöt okoztam egy vásárlónak. De a történetnek itt nincs vége. A hölgy pár nap múlva visszatért, megint kért egy kék Szofit. Rutinos droidkezelőként mindjárt meg is néztem, mi van a dobozon. Az írás imígyen szólt: "A dohányzás csökkenti a spermiumok számát." Gondoltam, ez biztos jó lesz, és oda is adtam. Nézegette, nézegette, közben egy pár embert kiszolgáltam, majd közölte:
- Ez férfi cigi, ez nekem nem jó! Adjon nőit!
|
|
  |
|
Megtörtént esetek [2/100] |
|
Egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetkor láttuk ám, hogy egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:
- Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős állampolgárra is... - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket. Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is beerőltette az ablaktörlő alá és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyátalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban.
|
|
|
|
Megtörtént esetek [3/100] |
|
Szlovákiaiak lévén, mikor a Balatonra készültünk, fiunknak útlevelet kellett igényelnünk. Dunaszerdahelyi születésű lévén ott kértünk új születési anyakönyvi kivonatot és ezt adtuk be a helyi rendőrőrsre a többi kellő irattal egyetemben, hogy megkapjuk a szükséges okmányt. Bejutottunk a rendőrhöz annak rendje-módja szerint, a kicsi az anyja karján ült, erre a rendőr megtekintette az aznap kiállított születési bizonyítványt, ezt azt kérdezte:
- Jé, ma született?!
|
|
|
|
Megtörtént esetek [4/100] |
|
Egy pársoros a Pizza Hutról. Király - Kürt utca sarok, rövid a sor, beállunk.
- Hat szelet Margaritát kérek szépen!
- Nem tudok adni, mert hat szelet az már egy egész - feleli a
mellbimbó magasságában céglogót viselő lány. Be kell menni az étterembe - folytatja - és ott meg kell rendelni! Fél óra alatt készen van.
Gúvadt a szemem, mint a csigának:
- Akkor adj légy szíves öt szeletet!
Megkaptam, megköszöntem, kifizettem és megkérdeztem:
- Ne haragudj, kaphatnék még egy szeletet?
- Persze - hangzott a válasz és egy perc múlva, hat szelet pizzával
távoztam.
|
|
|
|
Gyerekszáj [5/100] |
|
Mikor 4 éves voltam, a nagymamámmal elmentünk egy mikulásbulira, amit a munkahelyén szerveztek kisgyerekeknek. Nagyon élveztem az egészet, és amikor a Mikulás (aki történetesen a mamám főnöke, Béla volt) nyújtotta át nekem az ajándékot, én teljesen oda nem illően felkiáltottam sugárzó arccal:
- Ha megsimogatom a Bélát, felállitja nekem a farkát!
Mondanom sem kell, mindenki teljesen ledöbbenve nézett hol rám, hol a Mikulásnak öltözött, Béla nevű főnök úrra, mikor mamámnak leesett a tantusz, és rákvörös arccal megjegyezte:
- A macskánkat... Na szóval a macskánkat is Bélának hivják.
És ekkor mindenkiből kitört a röhögés. 12 éve cukkolnak ezzel a sztorival a kollégák, és a főnök is :)))
|
|
|
|
Megtörtént esetek [6/100] |
|
Tegnap voltam házibuliba. Barátnőm hullarészegen bevonul egy szobába. Én be utána és úgy megkúrtam, mint még soha. Reggel kérdezem hogy aludt. Erre azt mondja szarul, mert szar volt a fotelben aludni és éjjel bejött egy pasi és nagyon durván megkúrta az ágyon fekvő csajt.
|
|
|
|
Megtörtént esetek [7/100] |
|
Melbourne-ben történt az év elején. A Nyugati Körút, Western Ring Road autópályán a rendőrség először bemért egy kocsit, amely 6 km/órával gyorsabban haladt a megengedettnél. Utána mentek, megelőzték és leállították. A vezetővel közölték a tényeket és 135 dollárra megbüntették. A kormánykerék mögött ülő személy megköszönte a bírságról szóló okmányt és elővette a hivatalos Munkavédelmi Ellenőr igazolványát. Majd ő is kiállított egy számlát, ahol bűnösnek találta a tulbuzgó rendőrt, mert a rendkívül forgalmas úton nem viselte a különben kötelező rikitó színű foszforeszkáló mellényét. A büntetés 800 dollár.
|
|
|
|
Megtörtént esetek [8/100] |
|
Apró kis történet fővárosunkból:
Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömö mellé ér, üres + nagygáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az idiótának: letolatott, a busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója alatt levő "rejtett" gombbal. Felszállt, elkezdte a "hülye köccsööög,... stb." dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigó lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá! Elvitték a f...kalap autóját. A f...kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
- Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.
|
|
|
|
Megtörtént esetek [9/100] |
|
Állítólag Helmuth Kohl semmilyen idegen nyelven nem beszélt, csak németül, ezért minden nemzetközi rendezvényen gondot jelentett, hogy kit ültessenek mellé, és így rendszeresen képtelen asztaltársaság gyűlt össze. Egyszer egy gazdasági világkonferencián egy pici, fiatal feka manust ültettek mellé, aki rangban kb. ott volt, mint ő, valami afrikai országnak volt a miniszterelnöke. Tartott a vacsora, Kohlt már nagyon feszélyezte a hallgatás, úgyhogy odafordult a krapekhoz, és megkérdezte: hamham gut? Mire a kis feka bólintott, és mondta, hogy gut. Kicsit később Kohl megint megkérdezte, amikor az italokat felszolgálták: glutygluty gut? Gut - mondta megint az asztalszomszéd. Nemsokra rá a fekát felkérték, hogy tartsa meg előadását a nemzetközi gazdaság új problémáiról, különös tekintettel Európa és Afrika viszonyára. Erre a kis manus másfél órát beszélt a makrogazdasági mutatókról akcentus nélküli hochdeutschban. Megtapsolták, visszament az asztalhoz, és megkérdezte Kohlt: blabla gut?
|
|
|
|
Megtörtént esetek [10/100] |
|
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni
akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhőtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát
ezért állítottak meg? - előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik
gép, de az meg késik.
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,
fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
A kissrác nézte őket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és
elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi
bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan
repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
|
|
|
|
|
|
