|
Legcikisebb élményem [1/23] |
|
Éppen tusoltam , amikor a négyéves kisfiam bejött a fürdőszobába, és fogkrémmel bajuszt és szakállt rajzolt magának Olyan cuki lett, hogy még vízesen kiugrottam a tus alól, hogy digitális gépemmel egy képet készítsek róla. A fotót feltöltöttem a netre, szétküldtem a barátoknak, rokonoknak. Vártam a dicsérő maileket. Először a férjem írt:"Szívem, nézd meg jobban a fotót..."
Megnéztem. Majd elsüllyedtem: a kép hátterében, a fürdőszobai gardrób tükrében ott vagyok én is egy digitális fényképezőgépbe öltözve.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [2/23] |
|
Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [3/23] |
|
Suli után álltunk a haverokkal a folyosón, amikor elfutott mellettünk egy csapat 8.c-s. Az egyik ki akarta rántani a kezemből a tesi cuccomat, de nem sikerült neki. Erre én a középső ujjam felmutatásával és egy hangos ordítással illettem őt, de a kezem fent maradt, és szemben az ajtó mögül kilépett az egyik tanár.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [4/23] |
|
Egyszer a barátom nagynénjéhez mentünk vendégségbe és hülyéskedtünk, mire a primitív, elmebeteg öcsém bezárt minket a fürdőszobába. Poénkodtunk, hogy engedjen ki, vagy betörjük az ajtót. Én nem akartam semmi rosszat, csak meglendült a lábam és berúgtam az üveges ajtót. Később még levertem a mézesedényt is, ami összetört. Égtem mint grillcsirke a sütőben.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [5/23] |
|
Egyszer az iskolánkban szerelték a szekrényeket, és az enyém volt a legrosszabb állapotban. Utolsó óra után elővettem a kulcsot, ki akartam nyitni a szekrényajtót, de nem mozdult. Kiderült, hogy lecserélték az ajtót, és nem kaptam meg hozzá az új kulcsot. Térdig érő hóban tettem meg hazafelé 2km-t.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [6/23] |
|
Összeismerkedtem egy helyes fiúval, és randit beszéltünk meg. Korábban odaértem, és rögtön megláttam őt az asztalnál egy másik lánnyal. Odarohantam hozzá, kiabáltam vele, és ocsmányságokat vágtam a fejéhez. Másnap küldött egy SMS-t, hogy miért nem voltam a megbeszélt helyen. Felhívtam, és emlékeztettem a történtekre. Ekkor azt felelte:
- Most már értem, miért volt olyan mérges a tesóm - és elmagyarázta, hogy este az ikertestvérével ordítoztam.
Átmentem hozzájuk, és bocsánatot kértem tőlük, de azóta sem merek a tesója szemébe nézni.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [7/23] |
|
A barátnőm és én elmentünk a barátnőm szerelme után. Ő utána ment, fel az emeletre is, de a srác csúnyán elküldte. A barátnőm nagyon ki volt és felnézett oda, ahol a szerelme lakik. De meglepetésére a szerelme anyja nézett ránk ferde szemmel. Azután egy ideig kerültük azt az utcát.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [8/23] |
|
Egyszer meglátogattuk anyukámat egy korházszerű építményben. Eldőltem édesanyám ágyán és észrevettem egy kapcsolót. Úgy gondoltam feloltom a villanyt, de a villany nem oltódott fel. Még néhányszor megnyomtam aztán meguntam. Úgy véltem kiégett a villanykörte. Nem sokkal később bejön egy ápolónő és megkérdezi, hogy miért hívattuk. Így aztán kiderült, hogy amit én villanykapcsolónak néztem az igazából egy nővérhívó.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [9/23] |
|
Egy kimerítő nap után a suliból hazaérve befeküdtem egy kád habos vízbe, hogy kipihenjem a a matekdoga fáradalmait. Elnyúltam a vízben, és fogalmam sincs, honnan jött rám, de a nagylábujjamat szórakozottan bedugtam a kád végében lévő csap csövébe. Amikor ki akartam húzni, meg sem mozdult. Kikiabáltam anyunak, hogy jöjjön és segítsen, de ő sem tudta kiszabadítani, pedig még a szappant is bevetettük. Azt mondta, hogy ne izgassam magamat, hoz segítséget. Legnagyobb rémületemre meg is érkezett a segítség: a szomszédunk, aki beállított az ezermesterládikájával meg a fiával, aki nagyon helyes srác! Miközben próbálták kiszabadítani a lábamat, ott kellett feküdnöm a kádban, és igyekeztem eltakarni magam a fürdőhabbal. Állítólag öt perc múlva már ki is szabadultam, de nekem óráknak tűnt. Legszívesebben a lefolyón a vízzel együtt én is eltűntem volna.
|
|
|
|
Legcikisebb élményem [10/23] |
|
Egyszer Pécsen voltam és láttam ott egy gyönyörű múzeumot a barátnőmmel. Elhatároztuk, hogy bemegyünk. Láttunk is egy hatalmas kaput és gondoltuk ott kell bemenni. Ezért beindultunk, egy park féle volt ott, ahol emberek ültek. Úgy határoztunk, hogy mi is odaülünk közéjük. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Kezdett gyanús lenni, mert mind köntösbe voltak, előszőr nem értettük, hogy miért. De mikor a mentőautót megláttuk, akkor világossá vált számunkra is, hogy mi bizony a kórház betegei közé akartunk leülni.
|
|
|
|
|
|