|
  Városi legendák [1/60]
|
|
Egy mikrobusz haladt Budapesten az Andrássy úton a Hősök tere felől a belváros felé. A sofőr nem nagyon ismerte a járást errefelé, mert folyamatosan balra indexelt. Arra akart kanyarodni, amit ezen a szakaszon jó hosszan nem lehet. Leste az utcákat és elég lassan haladt a belső sávban. Mögötte egy nagy, fekete BMW, sötötített üvegekkel nagyon hamar megunta a lassú tempót és huzamos dudálásal próbálta a furgont jobb belátásra bírni. A sokadik dudaszóra kinyúlt egy kéz a mikrobuszból és jól bemutatott a bömbinek. Erre a BMW kurva gyorsan megelőzte, keresztben eléállt és kiugrált belőle négy tipikusan nagy darab kopasz cigány. Az egyik a furgonhoz lépett, feltépte a sofőr ajtaját, majd hanyatt bukfencezett. A sofőr a szép rúgás után ki is szállt és sebtében megverte a többi hármat is. A mutatvány elég nagy népszerűségre tett szert az Andrássy út közönsége körében. A rendezvény fénypontjaként egy szakadt kanárisárga kiskocsiból kikiabált egy pasas a levitézlett "gengsztereknek":
- Látod, cigány? Ezért kellett volna megtanulnod olvasni!
A mikrobusz oldalára ugyanis ez volt írva jó nagy betűkkel: "Fehérorosz
Karateválogatott". A válogatott ki se szállt, csak röhögött a kocsiban. A sofőr intézte az egészet, bár lehet, hogy ő is versenyző volt. (Valami ifjúsági karate európabajnokság volt Pesten azidőtájt.)
|
|
  |
|
Városi legendák [2/60] |
|
A malájok világszerte udvariasságukról híresek, így aztán nem meglepő annak az üzletembernek az esete, aki pechjére túl közel állt a labdát éppen megütni készülő játékostársához. Ahogy a játékos hátralendítette az ütőjét, fejen találta az üzletembert, és az elterült a földön, majd szinte azonnal felpattant, és hosszasan elnézést kért, hogy akadályozta a játékost az ütés végrehajtásában, aztán holtan esett össze. A menetet a halott hibájára hivatkozva, a játékostárs javára ítélték.
|
|
|
|
Városi legendák [3/60] |
|
A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek. A táblán ez állt:
Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ), azaz paráználkodás a király engedélyével.
Innen ered a mai "fuck" angol szó.
|
|
|
|
Városi legendák [4/60] |
|
Egy középiskolában nagyon elterjed az a szokás, hogy a lányok a mosdóban kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolván a tükröt, ott hagyják az ajaklenyomatukat. A takarítónő szól az igazgatónak, így az összes lányt, akinek rúzsos a szája, tanítás után behívják a mosdóba.
A takarítónő elméseli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a
tükörről, majd tart egy bemutatót. Fogja a felmosórongyot, belemártja
a legközelebbi WC-kagylóba, és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat.
Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a
tükrön...
|
|
|
|
Városi legendák [5/60] |
|
Az alábbi két bizarr legenda két olyan férfiről szól, akiket kielégítetlen nemi vágyuk, és az ezzel párosuló műszaki "leleményességük" sodort bajba.
Egy 51 éves férfi elhatározta, hogy engedve fantáziájának, érzékien gömbölyű porszívóján éli ki ösztöneit. A gépek szerelmese egy kézi Singer A-6-os porszívót választott párjául, amelyet sajnos úgy terveztek gyártói, hogy a csatlakozó gumicső és a porzacskó között elhelyezkedő légcsavar szolgáltatja a vákuumot. Így a férfi gyönyöre is egészen "rövidre lett vágva", ugyanis a légcsavar pengeéles szárnyai rögtön lenyesték nemi szervének felső felét. A közeli Monmouth Medical Center sebészei ugyan sikerrel elállították a vérzést, de már nem tudták visszavarni a hiányzó felet.
Egy Knoxville-i tinédzser azt olvasta a szexújságban, hogy ha egy marhaszívbe lukat fúr és ráköt egy laposelemet, nagyon kellemes organikus szexuális segédeszközt faraghat magának. Gondolván, hogy továbbfejleszti az eredeti modellt, egyenesen rákötötte a szívet a hálózatra. A próbaüzemnél az áram azonnal agyoncsapta a fiút, sőt még a házat is felgyújtotta.
|
|
|
|
Városi legendák [6/60] |
|
Egy Dél-Afrikában dolgozó unokatestvérem egyik ismerősével esett meg a következő történet. A hölgy hazafelé tartott Land Rover-ével johannesburgi lakásába, amikor egy kihalt külvárosi út közepén egy elhagyott autó állta útját. Mivel a nő tudta, hogy azon a környéken gyakran rabolják ki az autósokat, így a gázpedálba taposott, és a hepe-hupás útpadka melletti bozótba hajtva kikerülte a járművet. Hazaérve jelentette a rendőrségen az esetet, majd aludni tért. Reggel tudta meg, hogy a rendőrök a helyszínre érkezvén két halottat találtak az út menti bozótban, akik valószínűleg az áldozatra várva bújtak el. Vesztükre.
|
|
|
|
Városi legendák [7/60] |
|
"Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függőben lévő telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfihang válaszolt kedvesen: "Halló?"
Udvariasan mondtam: "Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?" Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendő hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettől mindig felvidultam.
Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hívószámkijelzést.
Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja: "Halló". Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki: "Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklődni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószám-kijelzési szolgáltatásairól?" Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont.
Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki: "Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem.
Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot.
Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette, miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltűnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csiga lassan kigördült a parkolóhelyről. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy. Amikor hirtelen a semmiből feltűnik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba.
Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.
Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha ot is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont.
Udvariasan mondtam: "Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?" Így válaszolt: "Természetesen." Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház elott állt. "Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem. "Don Hansennek hívnak" válaszolta. "Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem. "Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor." "Rendben" mondtam. "Oooó, Don, mondhatok önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba.
Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Először is felhívtam 1-es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet. "Szó sem lehet róla" mondtam. "Hogy hívjak?" kérdezte. "Don Hansen" mondtam. Megkérdezte, hol lakom, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt. "Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" mondta. "Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" ordítottam, és letettem. Ezek után felhívtam 2-es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta: "Ha csak rájönnék, hogy ki maga?" "Akkor mit tenne?" kérdeztem. "Szétrúgnám a seggét." "Nos, itt a lehetoség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" és letettem.
Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt.
Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendőr előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött.
Ez volt életem legnagyobb élménye."
|
|
|
|
Városi legendák [8/60] |
|
Ez állítólag megtörtént, és fel is jegyezték az amerikai haditengerészet egyik rádiózási naplójában:
- Azonnal térjen ki észak felé 15 fokkal.
- Javaslom, hogy ön térjen ki dél felé 15 fokkal...
- Megismétlem, térjen ki észak felé 15 fokkal, máskülönben összeütközünk.
- Én nem tudok kitérni, térjen ki ön 15 fokkal...
- Én az amerikai haditengerészet tisztje, az amerikai flotta egyik hajójának kapitánya vagyok. Utoljára mondom térjen ki.
- Én pedig szolgálatos a világitótoronyban...
|
|
|
|
Városi legendák [9/60] |
|
Biológia vizsgán az egyk diáknak az volt a tétele, hogy a madarakat a lábuk alapján kellett felismernie. Persze megbukott. Már kint volt a teremből, viszi magával az indexét (amibe még nem volt beírva az egyes). Erre a tanár:
- Hogy is hívták magát?
Erre a diák a folyosóról bedugta a lábát az ajtónál és ezt monda:
- Találja ki!
|
|
|
|
Városi legendák [10/60] |
|
Érdekes esküvőre hívták meg egy Olaszországban élő ismerősömet: a nápolyi nászpár lakodalmi költségeit teljes egészében a helyi biztosítótársaság állta. A vastag szponzorra egy kártérítési per nyomán tettek szert a fiatalok. Néhány hónappal az esemény előtt ugyanis parkolóban álló Fiat Pandájukban szeretkeztek, amikor egy Fiat Regata hátulról beléjük futott. A becsapódás eredményeképpen a párocska férfitagja "elengedte magát", így hamarosan növekedni kezdett a lány pocakja. A pár az autó javítási költségeit, valamint a lakodalmi költségeket követelte a biztosítótól, amely a per elvesztése után fizetett.
|
|
|
|
Városi legendák [11/60] |
|
Unokabátyám gazdag rokonai az egyik nagyváros előkelő negyedében laktak. Nem túl hosszú ideje, mert a családfő munkája miatt szinte évenként új helyre kellett költözniük. A négytagú család reggeli után vette észre, hogy eltűnt az egyik autójuk, egy szép, fehér Mercedes. Egy nappal később, mielőtt még a rendőrségi nyomozás megkezdődött volna, a Merci újra a garázsfelhajtón állt, egy borítékkal az ablaktörlője alá csippentve. A levélben egy közeli, de magát megnevezni inkább nem akaró utcaszomszéd hosszú bocsánatkérését olvashatták, mert vészhelyzetben kölcsönvette járművüket. Engesztelésként négy igen drága jegyet mellékeltek a városban vendégszereplő híres balett-társulat előadására. Rokonaim jót nevettek a dolgon, majd este az egész család együtt ellátogatott a fellépésre. Mikor hazaértek, ismét egy levelet találtak, ezúttal az ajtónyílásba dugva: "Reméljük, élvezték a balettet. Köszönjük a közreműködést." A háziak az ajtón belépve hüledezve tapasztalták, hogy távollétük alatt egy profi banda mindent elvitt a fényűzően berendezett lakásból, ami mozdítható volt.
|
|
|
|
Városi legendák [12/60] |
|
Egy régi ismerős kollegájával történt, mikor este hazament, rémülten vette észre, hogy feltörték lakását. A fickó berontott az ajtón, de hamar megnyugodott: a betörők mindent a helyén hagytak. Nem vitték el sem a tévét, sem a videót, de még a hi-fi tornyot sem. Végül mégis kiderült, hogy hiányzik valami. A férfi a komódon tartott egy díszes dobozkát, amelyben már csak ilyen lökött volt, nővére hamvait őrizgette. A közben kiérkező rendőrök feltételezése szerint a rablók kokainnak nézték a maradványokat, és a nagy fogás feletti örömükben távoztak csapot-papot hátrahagyva. A kárvallottat nagyon letörte szeretett testvére porainak elrablása, ezért az esti híradóban személyesen kérte a bűnözőket, hogy szolgáltassák vissza a drága emléket. Nem maradt el a hatás: rákövetkező reggel egy szitává lőtt drogdílert talált ajtaja előtt, kezében a félig kiürült dobozzal.
|
|
|
|
Városi legendák [13/60] |
|
Egy New York-ban lakó magyar ismerős gyakorta dicsekedett vele, hogy milyen fineszesen oldotta meg hulladékproblémáit a nagy városi szemétszállító-sztrájk idején. A metropolisz szemetesei kilenc napon át nem dolgoztak, ezalatt szinte elöntötte az utcákat a háztartási hulladék. A leleményes magyar nemhogy elpasszolni igyekezett valahogy szemetét, hanem felkereste a szomszéd boltot, hogy elvinne tőlük néhány nagyobb üres dobozt, amelyet természetesen örömmel oda is adtak neki. Otthon az összes szemetét beleöntötte a kartondobozba, amelyet becsomagolt a karácsonyról maradt díszpapírba, és átkötötte szalaggal. A vonzó ajándékdobozzá varázsolt csomagot betette kocsija anyósülésére, majd elhajtott egy forgalmas műszaki bolt elé. Mielőtt bement volna, az utcán hagyott kocsi jobb oldali ajtaját "véletlenül" résnyire nyitva hagyta. Mire a bevásárlásból visszatért, a csomagnak lába kelt. A férfi három alkalommal ürítette ki kukáit ezen a módon, mindháromszor sikeresen.
|
|
|
|
Városi legendák [14/60] |
|
A sógorom egyik barátja vérbeli londoni volt, de a felesége unszolására végül fogta a családot, és leköltöztek vidékre. Kiválasztottak egy igazán elegáns kis falucskát, és vettek ott egy házat szép, nagy kerttel. Nem lettek túl népszerűek a környéken, mert egynémely városi szokásuktól nem tudtak megszabadulni. Sok hangoskodó vendég, késő esti érkezések, ajtócsapkodás. Ráadásul hamarosan kutyát is szereztek maguknak. Egy hiperaktív foxit, aki gyakorlatilag folyamatosan ugatott. Ezenkívül ki-kiszökött a kertből, megkergette a biciklistákat, el-elkapott ezt-azt a mezőn. Egy szép napon aztán egy nyuszival a pofájában érkezett haza. Nem akármilyen nyúl volt, látszott rajta, hogy házikedvenc, és az is nyilvánvalónak tűnt, hogy kié. A szomszéd kölykének nyusziját kapta el a kutyus. A gyerek zokogni fog, az anyja üvölteni, és az egész környék megint felzúdul ellenük.
Londoni barátunk nagy sebesen gondolkozni kezdett, hogy is úszhatná meg mindezt. Szerencsére a kutya nem harapta meg a nyulat, csak a bundáját koszolta össze játszás közben. Szegény nyuszi az ijedtségtől halhatott meg. Emberünk fogta magát, és a fürdőszobába vonult vele. Samponnal megmosta az állatot, és alaposan megszárogatta. Aztán átlesett a szomszédba, és hogy nem látott ott senkit, gyorsan átugrott a kerítésen. tudta hol van a ketrec, visszacsempészte oda a nyuszikát. Hadd higgyék, hogy természetes halállal múlt ki.
Pár nap múlva vidáman sörözgetett a kertben, amikor látta közeledni a szomszéd feleségét. Ettől tartott... Odaérve a nő hosszas panaszáradatba fogott, hogy szegény kis Jimmyt micsoda sokk érte.
- Meghalt a nyuszija, de ez még semmi...
A bűnös szomszéd belepirult. A nő így folytatta: - Szerdán temettük el, de péntekre megint a ketrecében találtuk...
|
|
|
|
Városi legendák [15/60] |
|
A legutóbbi választásokon történt, hogy az egyik képviselőjelölt végigjárta körzete lakóit, némi csevegés és agitáció céljából. Épp egy elegáns kertvárosi házhoz ért, ahol a kapun kívül egy randa pitbull terrier vicsorgott rá. Utálta a kutyákat, főleg az ilyeneket. El is bizonytalanodott, becsöngessen-e. Politikusi lelkesedése azonban győzedelmeskedett, és megnyomta a csengőgombot. Nem hiába, mert nagyon barátságos fogadtatásban részesült a ház lakóinál. Mondták neki, hogy ők mindig is rá meg a pártjára szavaztak, és hogy mennyire örülnek, hogy hozzájuk is eljött. Még egy csésze teára is behívták. Mivel nagyon fáradt volt már az egész délelőtti mászkálástól, elfogadta a meghívást.
Ment a háziakkal együtt a nappaliba, de legnagyobb bánatára a kutyával a sarkában. A dög a szobában is mellételepedett, és békésen vicsorgott, morgott rá.
Ennek ellenére, amennyire ez egyáltalán lehetséges volt, jól esett neki a tea. Igyekezett lelkesen ecsetelni választói előtt a terveit, elcsevegett velük a környékre nehezedő nehézségekről. A kutya egyszer csak feltápászkodott, felemelte a lábát, és teljes lelki nyugalommal, intenzíven a szőnyegre vizelt. A háziak röpke pillantást vetettek rá, majd úgy tettek, mintha mi sem történt volna.
A politikus kissé meglepődött, de mivel senki nem szólt semmit, ő is folytatta a mondókáját. Azért elgondolkozott rajta, miféle támogatói is vannak neki. Mindegy, a szavazatnak nincs szaga.
Idővel azután mindent megtárgyaltak, ő is kihörpintett az utolsó csepp teát, és a távozás hímes mezejére lépett. Volna.
Alighogy kifelé indult a házból, hallotta, hogy utána szólnak:
- Elnézést, képviselő úr, a kutyáját nem viszi magával?
|
|
|
|
Városi legendák [16/60] |
|
Egy svájci hotelben dolgozó szakács elvesztette egyik ujját egy húsdaráló gép által. Elküldte kártérítési igényét a biztosítónak, ám az (lévén a svájciak meggondolt emberek) biztosítási csalást szimatolt a dolog mögött. Ezért hát elküldte egyik nyomozóját a helyszínre, vizsgálja ki a körülményeket.
Amikor a nyomozó megvizsgálta a helyszínt, kipróbálta a gyanúsított gépezetet is. Az levágta egyik ujját, így aztán a szakács kárigényét megalapozottnak találták...
|
|
|
|
Városi legendák [17/60] |
|
Egyszer egy 24 év körüli bolti tolvaj rákot szeretett volna vacsorázni. Így az abc-ben szépen kitömte gatyáját a kis élő állatokkal, majd a kijárat felé sietett. Egészen a kasszáig jutott, ahol a kín térdre kényszerítette, mert a felbosszantott rákok alaposan összevagdosták nemesebb részeit. A lenyisszantott részeket a sebészek még aznap visszavarrták, kivéve egy kisebb darabot. A orvos a műtét után csak ennyit mondott: "Ez a lopási akció felért egy csináld magad önkasztrálással". A bolttulajdonos nem emelt vádat a tolvaj ellen, mondván, épp elég büntetés az, amit a rákok mértek a férfira.
|
|
|
|
Városi legendák [18/60] |
|
Texasban kering egy történet egy cowboyról és a csizmájáról. A fickó, úgy száz évvel ezelőtt lelőtt egy csörgőkígyót. Mivel a hüllő nem döglött meg teljesen, ráugrott és eltaposta. Néhány nappal később a férfi rosszul lett és elhunyt. Mikor a cowboy fia felnőtt, mamája átadta a csizmát a fiúnak, hogy vegye fel, de jól becsülje meg, mert ebben halt az apja. A fiú felvette, és néhány nap múlva ő is követte az öreget az örök vadászmezőkre. Az ifjú cowboyt egy özvegy gyászolta, akinek már gömbölyödött a hasa, mert érkezett már a következő férfi a családban. Senki nem fogja elhinni, de mikor felnőtt, ő is megkapta a csizmát. Meg is mondták neki: ez a lábbeli az utolsó emlék apjáról és nagyapjáról, akik mindketten e csizmában dobták fel a talpukat. Ez a fiú is felvette a csizmát, hordta egy-két napig, majd ő is eltávozott az élők sorából. Mikor a halottkém lehúzta a lábáról az ősi családi öltözéket, észrevette hogy egy méregfog szorult a talp és a sarok közé. A fogban elegendő méreg lett volna még több generáció elpusztítására is, ám a cowboy családja ekkorra már kihalt.
|
|
|
|
Városi legendák [19/60] |
|
A hazajön az asszony sorozat egyik gyöngyszeme. A szőke nő a fárasztó munkanap után benyit az édes otthon ajtaján, és mit lát, férje a konyhaasztal előtt nagy impulzusszámmal rázza magát, mint aki rossz helyen nyúlt hozzá az amúgy is gyenge szigetelésű vízforralóhoz. Sikoly, mi van veled Béla?!, és válasz nélkül maradt asszonyunk az első keze ügyébe kerülő eszközzel, a nehéz piszkavassal rásóz férje vélhetően rossz helyen matató kezére, hogy megszakítsa az áramkört. Béla üvölt, ép kezével letépi fejéről a walkman fejhallgatóját, amiből egy eszeveszett technoterror szám szól, és úgy néz választottjára, mint aki UFO-t lát. Az orvosi látlelet szerint az eredmény: több helyen szilánkosra tört alkar.
|
|
|
|
Városi legendák [20/60] |
|
Történt egyszer a POTE intézményében, hogy az emberi nyál összetételét vizsgálták az ifjú orvostanhallgatók. A mikroszkóp lencséje alá helyezett tárgylemezen helyet foglaló minta képét szép nagy formátumban kivetítették a falra és a prof az illusztráció segítségével magyarázott hosszasan. Egy idő után azonban - az anyag illékony volta miatt - újabb mintára volt szükség. A prof megkérte az egyik csinos medikát, hogy legyen segítségére a hiányzó minta pótlásában. A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte... Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen rohant ki az óráról. A prof nézett utána egy kicsit, majd ennyit fűzött a dologhoz:
- Hát igen. Ideális körülmények között hetekig is elélnek.
|
|
|
|
|
|
